1 Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz!
2 És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak,
3 És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én elõtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi jó elõtted, azt mûveltem! és sírt Ezékiás keservesen.
4 És lõn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván:
5 Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendõt adok.
6 És az assiriai király kezébõl megszabadítlak téged és e várost; megoltalmazom e várost!
7 Ez legyen jel néked az Úrtól, hogy teljesíti azt az Úr, a mit mondott:
8 Ímé, visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, a melyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, a melyeken már átvonult.
9 Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségébõl fölgyógyult.
10 Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtõl!
11 Mondám: nem látom az Urat, az Urat az élõk földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt.
12 [Por]sátorom lerontatik, és elmegy tõlem, mint a pásztor hajléka! Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltõl estig végzesz velem!
13 Reggelig nyugton vártam; mint oroszlán, úgy törte össze minden csontjaimat; reggeltõl estig végzesz velem!
14 Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erõszak rajtam, szabadíts meg!
15 Mit mondjak? hogy szólott nékem és Õ azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserûsége után!
16 Oh Uram! ezek által él [minden!] és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és éltetsz engemet!
17 Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserûség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak vermébõl, mert hátad mögé vetetted minden bûneimet!
18 Mert nem a sír dicsõít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hûségedre nem a sírverembe szállók várnak!
19 Ki él, ki él, csak az dicsõít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hûségedet!
20 Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában!
21 Akkor mondá Ésaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon.
22 És mondá Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek az Úr házába?
1 那时， 希西家患了重病， 快要死去。亚摩斯的儿子以赛亚先知来见他， 对他说： "耶和华这样说： ‘你要把你的家整顿妥当， 因为你快要死去， 不能存活。’"
2 希西家就转脸向墙， 对耶和华祷告、
3 说： "耶和华啊！ 求你记念我在你面前怎样诚诚实实、以纯全的心来行事， 又作你眼中看为善的事。"然后， 希西家就痛哭起来。
4 耶和华的话临到以赛亚说：
5 "你去告诉希西家： ‘耶和华你祖先大卫的 神这样说： 我听见了你的祷告， 看见了你的眼泪； 看哪！ 我必在你的寿数上加添十五年。
6 我必救你和这城脱离亚述王的手； 我必保护这城。’
7 以下就是耶和华给你的兆头， 为要证明耶和华必成全他所说过的。
8 看哪！ 我要使亚哈斯日晷上那向前进的日影往后退十度。"于是那向前进的日影， 果然在日晷上往后退了十度。
9 犹大王希西家从病患中痊愈以后， 就写了这诗：
10 我曾说： 在我盛年之际， 我竟要进入阴间之门； 我余剩的年日， 竟被夺去。
11 我曾说： 在活人之地， 我必不得见耶和华； 在世间的居民中， 我必不再见到任何人。
12 我的住处被拔起， 迁离了我， 像牧人的帐棚一样； 我卷起我的性命， 像织布的卷布一样； 他把我从机头剪断； 一日之间， 他必使我生命终结。
13 我不断哀叹， 直到早晨， 他像狮子一般， 折断我所有的骨头； 一日之间， 他必使我生命终结。
14 我像燕子呻吟， 像白鹤鸣叫， 又像鸽子哀鸣。我的眼睛因仰望高处而疲倦； 耶和华啊！ 我受欺压， 求你作我的保障。
15 我可说什么呢？他应许我的， 已给我成全了； 因我的心曾受过苦楚， 所以我要谨慎地度我所有的年日。
16 主啊！ 人活着是在于这些， 我的灵存活， 也在于这些。所以求你使我恢复健康， 使我存活。
17 看哪！ 我受尽苦楚， 为要使我得平安； 你保全我的性命， 脱离毁灭的坑， 因为你把我的一切罪都丢在你的背后。
18 阴间不能称谢你， 死亡不能赞美你， 下坑的人都不能仰望你的信实。
19 只有活人才能称谢你， 像我今日一样； 作父亲的， 要让儿女知道你的信实。
20 耶和华必拯救我， 因此我们要一生一世在耶和华的殿中， 用丝弦的乐器弹奏我的诗歌。
21 以赛亚说： "叫人拿一块无花果饼来， 贴在疮上， 王就必痊愈。"
22 希西家问： "我能上耶和华的殿去， 有什么兆头呢？"