1 Kiálts [teljes] torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bûneiket, és Jákób házának vétkeit.

2 Holott õk engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tõlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.

3 Mért bõjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bõjtöléstek napján kedvtelésteket ûzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok.

4 Ímé perrel és versengéssel bõjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bõjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.

5 Hát ilyen a bõjt, a melyet én kedvelek, [és olyan] a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bõjtnek és az Úr elõtt kedves napnak?

6 Hát nem ez-é a bõjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?

7 Nem az-é, hogy az éhezõnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested elõtt el ne rejtsd magadat?

8 Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod elõtted jár; az Úr dicsõsége követ.

9 Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és õ azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és [megszünsz] ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;

10 Ha odaadod utolsó falatodat az éhezõnek, és az elepedt lelkût megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.

11 És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerõsíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.

12 És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltõk alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építõjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak.

13 Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem ûzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörûségnek hívod, az Úr szent és dicsõséges [napjá]nak, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, [hamis] beszédet sem szólván:

14 Akkor gyönyörûséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!

1 你要张开喉咙呼叫， 不可停止； 你要提高声音， 像吹号角一样； 你要向我子民宣告他们的过犯， 向雅各家陈明他们的罪恶。

2 他们天天寻求我， 乐意明白我的道路， 好像行义的国民， 不离弃他们 神的公理； 他们向我求问公义的判语， 又喜欢亲近 神。

3 他们说： "为什么我们禁食， 你不看呢？为什么我们刻苦己身， 你不理会呢？"看哪！ 你们在禁食的日子， 仍然追求自己喜欢作的事， 欺压为你们作工的人。

4 看哪！ 你们禁食， 结果是吵闹和打架， 用凶恶的拳头打人； 你们不要像今天这样的禁食， 使你们的声音可以听闻于天上。

5 使人刻苦自己的日子， 这样的禁食是我拣选的吗？难道只是叫人垂头像一根苇子， 用麻布和炉灰铺在下面吗？你可以称这是禁食， 为耶和华所悦纳的日子吗？

6 我所拣选的禁食不是这样吗？不是要松开凶恶的锁链， 解开轭上的绳索， 使被压迫的获得自由， 折断所有的轭吗？

7 不是要把你的食物分给饥饿的人， 把流浪的穷困人接到你的家里， 见到赤身露体的， 给他衣服蔽体， 不可逃避自己的骨肉而不顾恤吗？

8 这样， 你的光就必突然发出， 像黎明的曙光， 你的伤口就必快快复原； 你的公义就必行在你的前面， 耶和华的荣耀要作你的后盾。

9 那时， 你求告， 耶和华必应允； 你呼求， 他必说： "我在这里！ "你若从你中间除掉欺压人的轭， 除去指责人的指头和恶毒的言语，

10 你的心若顾念饥饿的人， 使困苦的人得到饱足， 你的光就必在黑暗中升起来， 你的幽暗必如日中天。

11 耶和华必常常引导你， 在干旱之地使你的心灵饱足， 使你的骨头坚强有力； 你必像有水源浇灌的园子， 又像水流不绝的泉源。

12 你的子孙必重建久已荒废之处， 你必重建历代拆毁了的根基； 你要称为修补破口的人， 重修路径给人居住的人。

13 "因安息日的缘故， 你若转离你的脚步； 在我的圣日不作你喜欢作的； 你若称安息日为可喜乐的， 称耶和华的圣日为可尊重的； 你若尊重这日， 不作自己的事， 不寻求自己所喜悦的， 或不说无谓的话，

14 你就必以耶和华为乐， 我要使你乘驾地的高处， 用你祖雅各的产业喂养你。"这是耶和华亲口说的。