1 Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam õ belé, törvényt beszél a népeknek.
2 Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3 Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4 Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5 Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6 Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megõrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7 Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczbõl kihozzad, és a fogházból a sötétben ülõket.
8 Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsõségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
9 A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielõtt meglennének, tudatom veletek.
10 Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
11 Emeljék fel [szavokat] a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kõsziklák lakói, a hegyeknek tetejérõl kiáltsanak.
12 Adják az Úrnak a dicsõséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
13 Az Úr, mint egy hõs kijõ, [és] mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sõt rivalg és ellenségein erõt vesz.
14 Régtõl fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: [most] mint a szülõ nõ nyögök, lihegek és fúvok!
15 Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fûvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
16 A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom õket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; elõttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és õket el nem hagyom.
17 Meghátrálnak [és] mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!
18 Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!
19 Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?
20 Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.
21 Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsõségessé.
22 De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!
23 Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!
24 Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr- é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Õ törvényére?
25 Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de õ nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!
1 看哪！ 这是我的仆人， 我扶持他； 我所拣选的， 我的心喜悦他； 我已经把我的灵赐给他， 他必把公理带给万国。
2 他不呼喊， 也不扬声， 也不叫人在街上听见他的声音。
3 压伤的芦苇， 他不折断； 将熄灭的灯火， 他不吹灭； 他忠实地传出公理。
4 他不灰心， 也不沮丧， 直到他在地上设立公理， 众海岛的人都等候他的教训。
5 那创造诸天， 展开穹苍， 铺张大地和大地所出的一切， 赐气息给地上的众人， 又赐灵性给在地上行的人的耶和华 神这样说：
6 "我耶和华凭着公义呼召了你； 我必紧拉着你的手， 我必保护你， 立你作人民的约， 作列国的光，
7 为要开瞎子的眼， 领被囚的出牢狱， 领住在黑暗中的出监牢。
8 我是耶和华， 这是我的名； 我必不把我的荣耀归给别人， 也不把我当受的称赞归给雕刻的偶像。
9 看哪！ 先前预言过的事已经成就了， 现在我说明新的事； 它们还没有发生以前， 我就先说给你们听了。"
10 所有航海的和海中所充满的， 众海岛和其上的居民哪！ 你们都要向耶和华唱新歌， 从地极向他发出赞美。
11 愿旷野和其中的城镇都扬声； 愿基达人居住的村庄都高呼； 愿西拉的居民都欢呼， 在山顶上吶喊。
12 愿他们把荣耀归给耶和华， 在众海岛中宣扬对他的颂赞。
13 耶和华必像勇士出战， 必像战士激动热心； 他要呼喊， 大声吶喊， 要向仇敌显出自己的威猛。
14 我已经很久缄默不言， 闭口不语， 但现在我要像待产的妇人一样呼喊， 我要急速地喘气。
15 我必使大山小山都变为荒场， 使一切草木都枯干； 我要使江河变为干地， 使水池干涸。
16 我必领瞎子走陌生的道， 带他们走他们不知道的路。我必在他们面前使黑暗变为光明， 使弯曲的地方变为平直。这些事我都要作， 决不放弃。
17 那些倚靠偶像， 对铸像说： "你们是我们的神"的， 必被赶逐， 全然蒙羞。
18 聋子啊！ 你们要听。瞎子啊！ 你们要留心去看。
19 有谁比我的仆人更瞎呢？有谁比我差派的使者更聋呢？有谁瞎眼像那与我立了和约的呢？有谁瞎眼像耶和华的仆人呢？
20 你们看见了许多的事， 却没有留心， 耳朵开着， 却没有听见。
21 耶和华为自己公义的缘故， 喜欢使律法为大为尊。
22 但这人民是被抢劫和被掠夺的， 全都困陷在洞穴中， 被收藏在监牢里； 他们作了掠物， 无人搭救； 他们成了掳物， 无人说： "要归还！ "
23 你们中间谁肯听这话呢？谁肯从今以后留心听呢？
24 谁把雅各交出来给掠夺者？谁把以色列交给抢劫的呢？岂不是耶和华， 就是我们得罪的那位吗？因为他们不肯遵行他的道， 也不肯听从他的律法。
25 因此， 他把他猛烈的怒气和惨酷的战争， 倾倒在他身上； 这在他四周如火烧起来， 他还不知道； 把他烧着了， 他也不放在心上。