1 A mely esztendõben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot;

2 Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettõvel orczáját fedé be, kettõvel lábait fedé be, és kettõvel lebegett;

3 És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a [széles] föld az õ dicsõségével!

4 És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel.

5 Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!

6 És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, a melyet fogóval vett volt az oltárról;

7 És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bûnöd elfedeztetett.

8 És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!

9 És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek;

10 Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon.

11 És én mondék: Meddig [lészen ez] Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen;

12 És az Úr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön;

13 És ha megmarad még rajta egy tizedrész, ismétlen elpusztul ez is; [de] mint a terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az õ törzsük szent mag lészen!

1 乌西雅王去世那年， 我看见主坐在高高的宝座上， 他的衣裳垂下， 充满圣殿。

2 在他上面有撒拉弗侍立， 各有六个翅膀； 用两个翅膀遮脸， 两个翅膀遮脚， 两个翅膀飞翔。

3 他们彼此高呼着说： "圣哉！ 圣哉！ 圣哉！ 万军之耶和华！ 他的荣光充满全地。"

4 因呼叫者的声音， 门槛的根基震撼， 殿也充满了烟云。

5 那时我说： "我有祸了， 我灭亡了！ 因为我是个嘴唇不洁的人， 又住在嘴唇不洁的人民中间， 又因为我亲眼看见了大君王万军之耶和华。"

6 有一个撒拉弗飞到我面前， 手里拿着烧红的炭， 是用火钳从祭坛上取来的。

7 他用炭沾我的口， 说： "看哪！ 这炭沾了你的嘴唇， 你的罪孽就除掉， 你的罪恶就赦免了。"

8 我又听见主的声音说： "我可以差遣谁呢？谁肯为我们去呢？"我说： "我在这里， 请差遣我。"

9 他说： "你去告诉这子民， 说： ‘你们听了又听， 却不明白； 看了又看， 却不晓得。’

10 你要使这子民的心思迟钝， 耳朵不灵， 眼睛昏暗， 免得他们眼睛看见， 耳朵听见， 心里明白， 回转过来， 得到医治。"

11 于是我说： "主啊， 这要到几时为止呢？"他回答说： "直到城镇荒凉， 无人居住； 房屋空置无人， 地土废弃荒凉。

12 耶和华要把人迁到远方， 在这境内必有很多被撇下的地土。

13 境内剩下的人， 虽然只有十分之一， 也必被消灭。但正如栗树和橡树， 虽然被砍下， 树的余干还存留在那里。这圣洁的苗裔， 就是这国的余干。"