1 Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.
2 Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!
3 Egy zendülõ szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek.
4 És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.
5 Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal.
6 És békés lesz a te idõd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse.
7 Ímé, erõseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.
8 Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!
9 Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.
10 Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!
11 Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tûz, megemészt titeket.
12 A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tûzben hamvadnak el.
13 Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!
14 Megrettentek a bûnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztõ tûzzel, ki lakhatik közülünk örök hõséggel?
15 A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:
16 Az magasságban lakozik, kõszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.
17 A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.
18 Szíved elgondolja a [mult] félelmét: hol az író, hol a mérlegelõ, hol a tornyok összeírója?
19 A gõgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthetõ.
20 Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;
21 Sõt az Úr, a dicsõséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jõ evezõs hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.
22 Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Õ tart meg minket!
23 Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erõsen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, [még] a sánták [is] zsákmányt vetnek.
24 És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bûnbocsánatot nyer.
1 你这毁灭人， 自己却不被毁灭的； 你这行事诡诈， 别人倒不以诡诈待你的， 有祸了！ 你刚停止毁灭人的时候， 自己就要被毁灭； 你刚停止行诡诈的时候， 别人就必以诡诈待你。
2 耶和华啊！ 求你施恩给我们； 我们等候你。每天早晨， 愿你作我们的膀臂， 在遭难的时候， 作我们的拯救。
3 喧嚷的声音一发， 众民必逃跑； 你一兴起， 列国就四散。
4 列国啊！ 你们所掳掠的必被收取， 像蚂蚱收取禾稼一样； 蝗虫怎样为食物忙碌走动， 人也怎样在掳物上忙乱。
5 耶和华必被尊崇， 因为他居住在高天； 他必以公平与公义充满锡安。
6 他是你一生一世的保障、丰盛的救恩、智慧和知识； 敬畏耶和华就是你的至宝。
7 看哪！ 他们的勇士在街上呼叫； 和平的使者在痛苦哭泣。
8 大路荒凉， 过路的人绝迹； 敌人背约， 藐视约章， 不尊重任何人。
9 大地悲哀衰残， 黎巴嫩羞惭枯干； 沙仑好像荒原， 巴珊和迦密的树木凋零。
10 耶和华说： "现在我要起来， 现在我要兴起， 现在我要被人尊崇。
11 你们所怀的是糠秕， 所生的是碎秸； 我的气息必像火一般吞灭你们。
12 众民必像燃烧的石灰， 又像被割下的荆棘， 在火中焚烧。
13 远方的人哪！ 你们要听我所作的事； 近处的人哪！ 你们要承认我的大能。"
14 在锡安的罪人都恐惧； 战兢抓住了不敬虔的人： "我们中间谁能与吞灭一切的火同住呢？我们中间谁能与不断燃烧的火同住呢？"
15 那行事公义， 说话正直， 拒绝不义的财利， 摇手不受贿赂， 塞耳不听血腥的事， 闭眼不看邪恶的事的，
16 这样的人必居住在高处， 他的保障必在坚固的磐石上， 他的粮食必有供应， 他的水源永不断绝。
17 你必亲眼看见王的荣美， 必看见辽阔之地。
18 你的心必默想已往的恐惧， 说： "那记数目的在哪里？那称贡银的在哪里？那数点城楼的在哪里呢？"
19 你必不再见那强暴的民了， 就是那说话深奥， 难以明白， 舌头结巴， 难以听懂的民。
20 你要看着锡安， 就是我们举行制定节期的城， 你必看见耶路撒冷， 是一个安全的居所， 一个不挪移的帐幕， 它的橛子永不会拔起来， 它的绳索也不会扯断。
21 在那里， 威严的耶和华必作我们江河宽渠溢流之地。必没有荡桨摇橹的船只能在其上往来， 威武的战船也不能经过。
22 因为耶和华是我们的审判者， 耶和华是我们的立法者， 耶和华是我们的君王， 他必拯救我们。
23 现在你的绳索虽然松开， 不能绑紧桅杆， 也不能扬起帆来， 但到那时， 许多掳物必被你们瓜分， 甚至瘸腿的也能把掠物掠去。
24 以色列的居民必不再说： "我有病"； 因为在其中居住的， 罪孽必得赦免。