1 Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.
2 Kevélység jõ: gyalázat jõ; az alázatosoknál pedig bölcseség van.
3 Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.
4 Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.
5 A tökéletesnek igazsága igazgatja az õ útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.
6 Az igazaknak igazságok megszabadítja õket; de az õ kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.
7 Mikor meghal az istentelen ember, elvész az õ reménysége; a bûnösök várakozása is elvész.
8 Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen õ helyette beesik abba.
9 Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.
10 Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.
11 Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.
12 Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.
13 A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hûséges lelkû elfedezi a dolgot.
14 A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.
15 Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyûlöli a kezességet, bátorságos lesz.
16 A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.
17 Õ magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.
18 Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzõnek pedig jutalma valóságos.
19 A ki õszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére [míveli azt].
20 Útálatosok az Úrnál az álnok szívûek; kedvesek pedig õ nála, a kik az õ útjokban tökéletesek.
21 Kézadással [erõsítem,] hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.
22 [Mint] a disznó orrában az aranyperecz, [olyan] a szép asszony, a kinek nincs okossága.
23 Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.
24 Van olyan, a ki bõven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szûkölködik.
25 A mással jóltevõ ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.
26 A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás [van].
27 A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, õ magára jõ az.
28 A ki bízik az õ gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.
29 A ki megháborítja az õ házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjûnek.
30 Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.
31 Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bûnös! [ (Proverbs 11:32) A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyûlöli a fenyítéket, oktalan az. ]
1 La balance fausse est en horreur à l'Eternel, Mais le poids juste lui est agréable.
2 Quand vient l'orgueil, vient aussi l'ignominie; Mais la sagesse est avec les humbles.
3 L'intégrité des hommes droits les dirige, Mais les détours des perfides causent leur ruine.
4 Au jour de la colère, la richesse ne sert à rien; Mais la justice délivre de la mort.
5 La justice de l'homme intègre aplanit sa voie, Mais le méchant tombe par sa méchanceté.
6 La justice des hommes droits les délivre, Mais les méchants sont pris par leur malice.
7 A la mort du méchant, son espoir périt, Et l'attente des hommes iniques est anéantie.
8 Le juste est délivré de la détresse, Et le méchant prend sa place.
9 Par sa bouche l'impie perd son prochain, Mais les justes sont délivrés par la science.
10 Quand les justes sont heureux, la ville est dans la joie; Et quand les méchants périssent, on pousse des cris d'allégresse.
11 La ville s'élève par la bénédiction des hommes droits, Mais elle est renversée par la bouche des méchants.
12 Celui qui méprise son prochain est dépourvu de sens, Mais l'homme qui a de l'intelligence se tait.
13 Celui qui répand la calomnie dévoile les secrets, Mais celui qui a l'esprit fidèle les garde.
14 Quand la prudence fait défaut, le peuple tombe; Et le salut est dans le grand nombre des conseillers.
15 Celui qui cautionne autrui s'en trouve mal, Mais celui qui craint de s'engager est en sécurité.
16 Une femme qui a de la grâce obtient la gloire, Et ceux qui ont de la force obtiennent la richesse.
17 L'homme bon fait du bien à son âme, Mais l'homme cruel trouble sa propre chair.
18 Le méchant fait un gain trompeur, Mais celui qui sème la justice a un salaire véritable.
19 Ainsi la justice conduit à la vie, Mais celui qui poursuit le mal trouve la mort.
20 Ceux qui ont le coeur pervers sont en abomination à l'Eternel, Mais ceux dont la voie est intègre lui sont agréables.
21 Certes, le méchant ne restera pas impuni, Mais la postérité des justes sera sauvée.
22 Un anneau d'or au nez d'un pourceau, C'est une femme belle et dépourvue de sens.
23 Le désir des justes, c'est seulement le bien; L'attente des méchants, c'est la fureur.
24 Tel, qui donne libéralement, devient plus riche; Et tel, qui épargne à l'excès, ne fait que s'appauvrir.
25 L'âme bienfaisante sera rassasiée, Et celui qui arrose sera lui-même arrosé.
26 Celui qui retient le blé est maudit du peuple, Mais la bénédiction est sur la tête de celui qui le vend.
27 Celui qui recherche le bien s'attire de la faveur, Mais celui qui poursuit le mal en est atteint.
28 Celui qui se confie dans ses richesses tombera, Mais les justes verdiront comme le feuillage.
29 Celui qui trouble sa maison héritera du vent, Et l'insensé sera l'esclave de l'homme sage.
30 Le fruit du juste est un arbre de vie, Et le sage s'empare des âmes.
31 Voici, le juste reçoit sur la terre une rétribution; Combien plus le méchant et le pécheur!