1 Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.

2 Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.

3 És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.

4 Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az õ markába? Kicsoda kötötte a vizet az õ köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?

5 Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.

6 Ne tégy az õ beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.

7 Kettõt kérek tõled; ne tartsd meg én tõlem, mielõtt meghalnék.

8 A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tõlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendõ eledellel.

9 Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!

10 Ne rágalmazd a szolgát az õ uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bûnhõdnöd ne kelljen.

11 [Van oly] nemzetség, a ki az õ atyját átkozza, és az õ anyját nem áldja.

12 [Van] nemzetség, a ki a maga szemei elõtt tiszta, pedig az õ rútságából ki nem tisztíttatott.

13 [Van] kevély szemû nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!

14 [Van] olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földrõl, és az emberek közül a szûkölködõket.

15 A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;

16 A sír és a meddõ asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tûz nem mondja: elég!

17 A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.

18 E három megfoghatatlan elõttem, és e négy dolgot nem tudom:

19 A keselyûnek útát az égben, a kígyónak útát a kõsziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.

20 Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.

21 Három [dolog] alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.

22 A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,

23 A gyûlölt asszony alatt, ha [mégis] férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az õ asszonyának.

24 E négy apró állata [van] a földnek, a melyek bölcsek, elmések:

25 A hangyák erõtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;

26 A marmoták nem hatalmas nép, mégis kõsziklán csinálják az õ házokat;

27 Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;

28 A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.

29 Három állat van, a mely szépen jár, sõt négy, a mely jól jár.

30 Az oroszlán, a hõs a vadak között, mely el nem fut senki elõl;

31 A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.

32 Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.

33 Mert [miképen] a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az õ orrát, vért hoz ki: [úgy] a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.

1 Paroles d'Agur, fils de Jaké. Sentences prononcées par cet homme pour Ithiel, pour Ithiel et pour Ucal.

2 Certes, je suis plus stupide que personne, Et je n'ai pas l'intelligence d'un homme;

3 Je n'ai pas appris la sagesse, Et je ne connais pas la science des saints.

4 Qui est monté aux cieux, et qui en est descendu? Qui a recueilli le vent dans ses mains? Qui a serré les eaux dans son vêtement? Qui a fait paraître les extrémités de la terre? Quel est son nom, et quel est le nom de son fils? Le sais-tu?

5 Toute parole de Dieu est éprouvée. Il est un bouclier pour ceux qui cherchent en lui un refuge.

6 N'ajoute rien à ses paroles, De peur qu'il ne te reprenne et que tu ne sois trouvé menteur.

7 Je te demande deux choses: Ne me les refuse pas, avant que je meure!

8 Eloigne de moi la fausseté et la parole mensongère; Ne me donne ni pauvreté, ni richesse, Accorde-moi le pain qui m'est nécessaire.

9 De peur que, dans l'abondance, je ne te renie Et ne dise: Qui est l'Eternel? Ou que, dans la pauvreté, je ne dérobe, Et ne m'attaque au nom de mon Dieu.

10 Ne calomnie pas un serviteur auprès de son maître, De peur qu'il ne te maudisse et que tu ne te rendes coupable.

11 Il est une race qui maudit son père, Et qui ne bénit point sa mère.

12 Il est une race qui se croit pure, Et qui n'est pas lavée de sa souillure.

13 Il est une race dont les yeux sont hautains, Et les paupières élevées.

14 Il est une race dont les dents sont des glaives Et les mâchoires des couteaux, Pour dévorer le malheureux sur la terre Et les indigents parmi les hommes.

15 La sangsue a deux filles: Donne! donne! Trois choses sont insatiables, Quatre ne disent jamais: Assez!

16 Le séjour des morts, la femme stérile, La terre, qui n'est pas rassasiée d'eau, Et le feu, qui ne dit jamais: Assez!

17 L'oeil qui se moque d'un père Et qui dédaigne l'obéissance envers une mère, Les corbeaux du torrent le perceront, Et les petits de l'aigle le mangeront.

18 Il y a trois choses qui sont au-dessus de ma portée, Même quatre que je ne puis comprendre:

19 La trace de l'aigle dans les cieux, La trace du serpent sur le rocher, La trace du navire au milieu de la mer, Et la trace de l'homme chez la jeune femme.

20 Telle est la voie de la femme adultère: Elle mange, et s'essuie la bouche, Puis elle dit: Je n'ai point fait de mal.

21 Trois choses font trembler la terre, Et il en est quatre qu'elle ne peut supporter:

22 Un esclave qui vient à régner, Un insensé qui est rassasié de pain,

23 Une femme dédaignée qui se marie, Et une servante qui hérite de sa maîtresse.

24 Il y a sur la terre quatre animaux petits, Et cependant des plus sages;

25 Les fourmis, peuple sans force, Préparent en été leur nourriture;

26 Les damans, peuple sans puissance, Placent leur demeure dans les rochers;

27 Les sauterelles n'ont point de roi, Et elles sortent toutes par divisions;

28 Le lézard saisit avec les mains, Et se trouve dans les palais des rois.

29 Il y en a trois qui ont une belle allure, Et quatre qui ont une belle démarche:

30 Le lion, le héros des animaux, Ne reculant devant qui que ce soit;

31 Le cheval tout équipé; ou le bouc; Et le roi à qui personne ne résiste.

32 Si l'orgueil te pousse à des actes de folie, Et si tu as de mauvaises pensées, mets la main sur la bouche:

33 Car la pression du lait produit de la crème, La pression du nez produit du sang, Et la pression de la colère produit des querelles.