1 A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik.

2 Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az õ elméje nyilvánvalóvá legyen.

3 Mikor eljõ az istentelen, eljõ a megútálás; és a szidalommal a gyalázat.

4 Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje.

5 A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben.

6 A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az õ szája ütésekért kiált.

7 A bolondnak szája az õ romlása, és az õ beszédei az õ életének tõre.

8 A susárlónak beszédei hizelkedõk; és azok a szív belsejét áthatják.

9 A ki lágyan viseli magát az õ dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz.

10 Erõs torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.

11 A gazdagnak vagyona az õ erõs városa, és mint a magas kõfal, az õ gondolatja szerint.

12 A megromlás elõtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség elõtt pedig alázatosság van.

13 A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.

14 A férfiú lelke elviseli a maga erõtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?

15 Az eszesnek elméje tudományt szerez, és a bölcseknek füle tudományt keres.

16 Az embernek ajándéka szabad útat szerez néki, és a nagyoknak orczája elé viszi õt.

17 Igaza van annak, a ki elsõ a perben; mígnem eljõ az õ peresfele, és megvizsgálja õt.

18 A versengéseket megszünteti a sorsvetés, és az erõseket elválasztja.

19 A felingerelt atyafiú [erõsb] az erõs városnál, és [az ilyen] versengések olyanok, mint a vár zárja.

20 A férfi szájának hasznával elégedik meg az õ belseje; az õ beszédének jövedelmével lakik jól.

21 Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában [van], és a [miképen] kiki szeret azzal élni, [úgy ]eszi annak gyümölcsét.

22 Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!

23 Alázatos kérést szól a szegény; a gazdag pedig keményen felel.

24 Az ember, a kinek [sok] barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.

1 Celui qui se tient à l'écart cherche ce qui lui plaît, Il s'irrite contre tout ce qui est sage.

2 Ce n'est pas à l'intelligence que l'insensé prend plaisir, C'est à la manifestation de ses pensées.

3 Quand vient le méchant, vient aussi le mépris; Et avec la honte, vient l'opprobre.

4 Les paroles de la bouche d'un homme sont des eaux profondes; La source de la sagesse est un torrent qui jaillit.

5 Il n'est pas bon d'avoir égard à la personne du méchant, Pour faire tort au juste dans le jugement.

6 Les lèvres de l'insensé se mêlent aux querelles, Et sa bouche provoque les coups.

7 La bouche de l'insensé cause sa ruine, Et ses lèvres sont un piège pour son âme.

8 Les paroles du rapporteur sont comme des friandises, Elles descendent jusqu'au fond des entrailles.

9 Celui qui se relâche dans son travail Est frère de celui qui détruit.

10 Le nom de l'Eternel est une tour forte; Le juste s'y réfugie, et se trouve en sûreté.

11 La fortune est pour le riche une ville forte; Dans son imagination, c'est une haute muraille.

12 Avant la ruine, le coeur de l'homme s'élève; Mais l'humilité précède la gloire.

13 Celui qui répond avant d'avoir écouté Fait un acte de folie et s'attire la confusion.

14 L'esprit de l'homme le soutient dans la maladie; Mais l'esprit abattu, qui le relèvera?

15 Un coeur intelligent acquiert la science, Et l'oreille des sages cherche la science.

16 Les présents d'un homme lui élargissent la voie, Et lui donnent accès auprès des grands.

17 Le premier qui parle dans sa cause paraît juste; Vient sa partie adverse, et on l'examine.

18 Le sort fait cesser les contestations, Et décide entre les puissants.

19 Des frères sont plus intraitables qu'une ville forte, Et leurs querelles sont comme les verrous d'un palais.

20 C'est du fruit de sa bouche que l'homme rassasie son corps, C'est du produit de ses lèvres qu'il se rassasie.

21 La mort et la vie sont au pouvoir de la langue; Quiconque l'aime en mangera les fruits.

22 Celui qui trouve une femme trouve le bonheur; C'est une grâce qu'il obtient de l'Eternel.

23 Le pauvre parle en suppliant, Et le riche répond avec dureté.

24 Celui qui a beaucoup d'amis les a pour son malheur, Mais il est tel ami plus attaché qu'un frère.