1 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
2 Minden útai tiszták az embernek a maga szemei elõtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
4 Mindent teremtett az Úr az õ maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
5 Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
6 Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bûn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
7 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
8 Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
9 Az embernek elméje gondolja meg az õ útát; de az Úr igazgatja annak járását.
10 Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az õ szája.
11 Az Úré az igaz mérték és mérõserpenyõ, az õ mûve minden mérõkõ.
12 Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erõsíttetik meg a királyiszék.
13 Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti [a király.]
14 A királynak felgerjedt haragja [olyan, mint] a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
15 A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi esõ fellege.
16 Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
17 Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megõrzi az õ útát.
18 A megromlás elõtt kevélység [jár], és az eset elõtt felfuvalkodottság.
19 Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
20 A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
21 A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
22 Életnek kútfeje az értelem [annak], a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
23 A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az õ száját, és az õ ajkain öregbíti a tudományt.
24 Lépesméz a gyönyörûséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
25 Van oly út, mely igaz az ember szeme elõtt, de vége a halálnak úta.
26 A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az õ szája kényszeríti õt.
27 A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az õ ajkain mintegy égõ tûz van;
28 A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
29 Az erõszakos ember elhiteti az õ felebarátját, és nem jó úton viszi õt.
30 A ki behúnyja szemeit, [azért teszi], hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, [már] véghez vitte a gonoszságot.
31 Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
32 Jobb a hosszútûrõ az erõsnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
33 Az [ember] kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.
1 Les projets que forme le coeur dépendent de l'homme, Mais la réponse que donne la bouche vient de l'Eternel.
2 Toutes les voies de l'homme sont pures à ses yeux; Mais celui qui pèse les esprits, c'est l'Eternel.
3 Recommande à l'Eternel tes oeuvres, Et tes projets réussiront.
4 L'Eternel a tout fait pour un but, Même le méchant pour le jour du malheur.
5 Tout coeur hautain est en abomination à l'Eternel; Certes, il ne restera pas impuni.
6 Par la bonté et la fidélité on expie l'iniquité, Et par la crainte de l'Eternel on se détourne du mal.
7 Quand l'Eternel approuve les voies d'un homme, Il dispose favorablement à son égard même ses ennemis.
8 Mieux vaut peu, avec la justice, Que de grands revenus, avec l'injustice.
9 Le coeur de l'homme médite sa voie, Mais c'est l'Eternel qui dirige ses pas.
10 Des oracles sont sur les lèvres du roi: Sa bouche ne doit pas être infidèle quand il juge.
11 Le poids et la balance justes sont à l'Eternel; Tous les poids du sac sont son ouvrage.
12 Les rois ont horreur de faire le mal, Car c'est par la justice que le trône s'affermit.
13 Les lèvres justes gagnent la faveur des rois, Et ils aiment celui qui parle avec droiture.
14 La fureur du roi est un messager de mort, Et un homme sage doit l'apaiser.
15 La sérénité du visage du roi donne la vie, Et sa faveur est comme une pluie du printemps.
16 Combien acquérir la sagesse vaut mieux que l'or! Combien acquérir l'intelligence est préférable à l'argent!
17 Le chemin des hommes droits, c'est d'éviter le mal; Celui qui garde son âme veille sur sa voie.
18 L'arrogance précède la ruine, Et l'orgueil précède la chute.
19 Mieux vaut être humble avec les humbles Que de partager le butin avec les orgueilleux.
20 Celui qui réfléchit sur les choses trouve le bonheur, Et celui qui se confie en l'Eternel est heureux.
21 Celui qui est sage de coeur est appelé intelligent, Et la douceur des lèvres augmente le savoir.
22 La sagesse est une source de vie pour celui qui la possède; Et le châtiment des insensés, c'est leur folie.
23 Celui qui est sage de coeur manifeste la sagesse par sa bouche, Et l'accroissement de son savoir paraît sur ses lèvres.
24 Les paroles agréables sont un rayon de miel, Douces pour l'âme et salutaires pour le corps.
25 Telle voie paraît droite à un homme, Mais son issue, c'est la voie de la mort.
26 Celui qui travaille, travaille pour lui, Car sa bouche l'y excite.
27 L'homme pervers prépare le malheur, Et il y a sur ses lèvres comme un feu ardent.
28 L'homme pervers excite des querelles, Et le rapporteur divise les amis.
29 L'homme violent séduit son prochain, Et le fait marcher dans une voie qui n'est pas bonne.
30 Celui qui ferme les yeux pour se livrer à des pensées perverses, Celui qui se mord les lèvres, a déjà consommé le mal.
31 Les cheveux blancs sont une couronne d'honneur; C'est dans le chemin de la justice qu'on la trouve.
32 Celui qui est lent à la colère vaut mieux qu'un héros, Et celui qui est maître de lui-même, que celui qui prend des villes.
33 On jette le sort dans le pan de la robe, Mais toute décision vient de l'Eternel.