1 Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.

2 A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettõt pedig az Úr szerzi.

3 Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják.

4 Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.

5 Tövisek [és] tõrök vannak a gonosznak útában; a ki megõrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.

6 Tanítsd a gyermeket az õ útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.

7 A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevõ a kölcsönadónak.

8 A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az õ haragjának vesszeje megtöretik.

9 Az irgalmas szemû ember megáldatik, mert adott az õ kenyerébõl a szegénynek.

10 Ûzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.

11 A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.

12 Az Úrnak szemei megõrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja.

13 A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném.

14 Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik.

15 A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; [de] a fenyítés vesszeje messze elûzi õ tõle azt.

16 A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az õ [marháját]; a ki ád a gazdagnak: végre szûkölködésre [jut.]

17 Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra.

18 Mert gyönyörûséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon!

19 Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.

20 Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban?

21 Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldõidnek.

22 Ne rabold ki a szegényt, mert szegény õ; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;

23 Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az õ kirablóik életét elragadja.

24 Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködõvel ne menj;

25 Hogy el ne tanuld az õ útait, és tõrt ne keress tennen magadnak.

26 Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.

27 Ha nincs néked mibõl megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad?

28 Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.

29 Láttál-é az õ dolgában szorgalmatos embert? A királyok elõtt álland, nem marad meg az alsó rendûek között.

1 La réputation est préférable à de grandes richesses, Et la grâce vaut mieux que l'argent et que l'or.

2 Le riche et le pauvre se rencontrent; C'est l'Eternel qui les a faits l'un et l'autre.

3 L'homme prudent voit le mal et se cache, Mais les simples avancent et sont punis.

4 Le fruit de l'humilité, de la crainte de l'Eternel, C'est la richesse, la gloire et la vie.

5 Des épines, des pièges sont sur la voie de l'homme pervers; Celui qui garde son âme s'en éloigne.

6 Instruis l'enfant selon la voie qu'il doit suivre; Et quand il sera vieux, il ne s'en détournera pas.

7 Le riche domine sur les pauvres, Et celui qui emprunte est l'esclave de celui qui prête.

8 Celui qui sème l'iniquité moissonne l'iniquité, Et la verge de sa fureur disparaît.

9 L'homme dont le regard est bienveillant sera béni, Parce qu'il donne de son pain au pauvre.

10 Chasse le moqueur, et la querelle prendra fin; Les disputes et les outrages cesseront.

11 Celui qui aime la pureté du coeur, Et qui a la grâce sur les lèvres, a le roi pour ami.

12 Les yeux de l'Eternel gardent la science, Mais il confond les paroles du perfide.

13 Le paresseux dit: Il y a un lion dehors! Je serai tué dans les rues!

14 La bouche des étrangères est une fosse profonde; Celui contre qui l'Eternel est irrité y tombera.

15 La folie est attachée au coeur de l'enfant; La verge de la correction l'éloignera de lui.

16 Opprimer le pauvre pour augmenter son bien, C'est donner au riche pour n'arriver qu'à la disette.

17 Prête l'oreille, et écoute les paroles des sages; Applique ton coeur à ma science.

18 Car il est bon que tu les gardes au dedans de toi, Et qu'elles soient toutes présentes sur tes lèvres.

19 Afin que ta confiance repose sur l'Eternel, Je veux t'instruire aujourd'hui, oui, toi.

20 N'ai-je pas déjà pour toi mis par écrit Des conseils et des réflexions,

21 Pour t'enseigner des choses sûres, des paroles vraies, Afin que tu répondes par des paroles vraies à celui qui t'envoie?

22 Ne dépouille pas le pauvre, parce qu'il est pauvre, Et n'opprime pas le malheureux à la porte;

23 Car l'Eternel défendra leur cause, Et il ôtera la vie à ceux qui les auront dépouillés.

24 Ne fréquente pas l'homme colère, Ne va pas avec l'homme violent,

25 De peur que tu ne t'habitues à ses sentiers, Et qu'ils ne deviennent un piège pour ton âme.

26 Ne sois pas parmi ceux qui prennent des engagements, Parmi ceux qui cautionnent pour des dettes;

27 Si tu n'as pas de quoi payer, Pourquoi voudrais-tu qu'on enlève ton lit de dessous toi?

28 Ne déplace pas la borne ancienne, Que tes pères ont posée.

29 Si tu vois un homme habile dans son ouvrage, Il se tient auprès des rois; Il ne se tient pas auprès des gens obscurs.