1 A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
2 A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az õ útaiban, megútálja õt.
3 A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja õket.
4 Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bõsége pedig az ökörnek erejétõl van.
5 A hûséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
6 A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyû.
7 Menj el a bolond férfiú elõl; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
8 Az eszesnek bölcsesége az õ útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
9 A bolondokat megcsúfolja a bûnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
10 A szív tudja az õ lelke keserûségét; és az õ örömében az idegen nem részes.
11 Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
12 Van olyan út, [mely] helyesnek látszik az ember elõtt, és vége a halálra menõ út.
13 Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
14 Az õ útaiból elégszik meg az elfordult elméjû; önmagából pedig a jó férfiú.
15 Az együgyû hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
16 A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngõ és elbizakodott.
17 A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövõ férfi gyûlölséges lesz.
18 Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
19 Meghajtják magokat a gonoszok a jók elõtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
20 Még az õ felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
21 A ki megútálja az õ felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
22 Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzõknek.
23 Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébõl csak szûkölködés.
24 A bölcseknek ékességök az õ gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága [pedig csak] bolondság.
25 Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
26 Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke.
27 Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.
28 A nép sokasága a király dicsõsége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
29 A haragra késedelmes bõvelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedõ, bolondságot szerez az.
30 A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
31 A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szûkölködõn.
32 Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
33 Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban [van,] magát [hamar] megismerheti.
34 Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig gyalázatára van a népeknek.
35 A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítõhöz.
1 La femme sage bâtit sa maison, Et la femme insensée la renverse de ses propres mains.
2 Celui qui marche dans la droiture craint l'Eternel, Mais celui qui prend des voies tortueuses le méprise.
3 Dans la bouche de l'insensé est une verge pour son orgueil, Mais les lèvres des sages les gardent.
4 S'il n'y a pas de boeufs, la crèche est vide; C'est à la vigueur des boeufs qu'on doit l'abondance des revenus.
5 Un témoin fidèle ne ment pas, Mais un faux témoin dit des mensonges.
6 Le moqueur cherche la sagesse et ne la trouve pas, Mais pour l'homme intelligent la science est chose facile.
7 Eloigne-toi de l'insensé; Ce n'est pas sur ses lèvres que tu aperçois la science.
8 La sagesse de l'homme prudent, c'est l'intelligence de sa voie; La folie des insensés, c'est la tromperie.
9 Les insensés se font un jeu du péché, Mais parmi les hommes droits se trouve la bienveillance.
10 Le coeur connaît ses propres chagrins, Et un étranger ne saurait partager sa joie.
11 La maison des méchants sera détruite, Mais la tente des hommes droits fleurira.
12 Telle voie paraît droite à un homme, Mais son issue, c'est la voie de la mort.
13 Au milieu même du rire le coeur peut être affligé, Et la joie peut finir par la détresse.
14 Celui dont le coeur s'égare se rassasie de ses voies, Et l'homme de bien se rassasie de ce qui est en lui.
15 L'homme simple croit tout ce qu'on dit, Mais l'homme prudent est attentif à ses pas.
16 Le sage a de la retenue et se détourne du mal, Mais l'insensé est arrogant et plein de sécurité.
17 Celui qui est prompt à la colère fait des sottises, Et l'homme plein de malice s'attire la haine.
18 Les simples ont en partage la folie, Et les hommes prudents se font de la science une couronne.
19 Les mauvais s'inclinent devant les bons, Et les méchants aux portes du juste.
20 Le pauvre est odieux même à son ami, Mais les amis du riche sont nombreux.
21 Celui qui méprise son prochain commet un péché, Mais heureux celui qui a pitié des misérables!
22 Ceux qui méditent le mal ne s'égarent-ils pas? Mais ceux qui méditent le bien agissent avec bonté et fidélité.
23 Tout travail procure l'abondance, Mais les paroles en l'air ne mènent qu'à la disette.
24 La richesse est une couronne pour les sages; La folie des insensés est toujours de la folie.
25 Le témoin véridique délivre des âmes, Mais le trompeur dit des mensonges.
26 Celui qui craint l'Eternel possède un appui ferme, Et ses enfants ont un refuge auprès de lui.
27 La crainte de l'Eternel est une source de vie, Pour détourner des pièges de la mort.
28 Quand le peuple est nombreux, c'est la gloire d'un roi; Quand le peuple manque, c'est la ruine du prince.
29 Celui qui est lent à la colère a une grande intelligence, Mais celui qui est prompt à s'emporter proclame sa folie.
30 Un coeur calme est la vie du corps, Mais l'envie est la carie des os.
31 Opprimer le pauvre, c'est outrager celui qui l'a fait; Mais avoir pitié de l'indigent, c'est l'honorer.
32 Le méchant est renversé par sa méchanceté, Mais le juste trouve un refuge même en sa mort.
33 Dans un coeur intelligent repose la sagesse, Mais au milieu des insensés elle se montre à découvert.
34 La justice élève une nation, Mais le péché est la honte des peuples.
35 La faveur du roi est pour le serviteur prudent, Et sa colère pour celui qui fait honte.