1 Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei.

2 Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.

3 Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan.

4 Távolítsd el az ezüstbõl a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek:

5 Távolítsd el a bûnöst a király elõl, és megerõsíttetik igazsággal az õ széke.

6 Ne dicsekedjél a király elõtt, és a nagyok helyére ne állj;

7 Mert jobb, ha [azt] mondják néked: jer ide fel; hogynem mint levettetned néked a tisztességes elõtt, a kit láttak a te szemeid.

8 Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy [azt] ne [kelljen kérdened,] mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod.

9 A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd;

10 Hogy ne gyalázzon téged, a ki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék.

11 [Mint az] arany alma ezüst tányéron: [olyan] a helyén mondott ige!

12 [Mint az] arany függõ és színarany ékesség: [olyan] a []bölcs intõ a szófogadó fülnél.

13 Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik õt elbocsátják; mert az õ urainak lelkét megvidámítja.

14 [Mint a] felhõ és szél, melyekben nincs esõ: [olyan] a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal.

15 Tûrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot.

16 Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt.

17 Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyûlöljön téged.

18 Põröly és kard és éles nyíl az olyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen.

19 [Mint a] romlott fog és kimarjult láb: [olyan a] hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején.

20 [Mint a] ki leveti ruháját a hidegnek idején, [mint] az eczet a sziksón: olyan, a ki éneket mond a bánatos szívû ember elõtt.

21 Ha éhezik, a ki téged gyûlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet;

22 Mert elevenszenet gyûjtesz az õ fejére, és az Úr megfizeti néked.

23 Az északi szél esõt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv.

24 Jobb lakni a tetõnek ormán, mint a háborgó asszonynyal, és közös házban.

25 [Mint] [a] hideg víz a megfáradt embernek, [olyan ]a messze földrõl való jó hírhallás.

26 [Mint a] megháborított forrás és megromlott kútfõ, [olyan ]az igaz, a ki a gonosz elõtt ingadozik.

27 Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsõségét keresni dicsõség?

28 [Mint] a megromlott és kerítés nélkül való város, [olyan ]a férfi, a kinek nincsen birodalma az õ lelkén!

1 Voici encore des Proverbes de Salomon, recueillis par les gens d'Ezéchias, roi de Juda.

2 La gloire de Dieu, c'est de cacher les choses; La gloire des rois, c'est de sonder les choses.

3 Les cieux dans leur hauteur, la terre dans sa profondeur, Et le coeur des rois, sont impénétrables.

4 Ote de l'argent les scories, Et il en sortira un vase pour le fondeur.

5 Ote le méchant de devant le roi, Et son trône s'affermira par la justice.

6 Ne t'élève pas devant le roi, Et ne prends pas la place des grands;

7 Car il vaut mieux qu'on te dise: Monte-ici! Que si l'on t'abaisse devant le prince que tes yeux voient.

8 Ne te hâte pas d'entrer en contestation, De peur qu'à la fin tu ne saches que faire, Lorsque ton prochain t'aura outragé.

9 Défends ta cause contre ton prochain, Mais ne révèle pas le secret d'un autre,

10 De peur qu'en l'apprenant il ne te couvre de honte, Et que ta mauvaise renommée ne s'efface pas.

11 Comme des pommes d'or sur des ciselures d'argent, Ainsi est une parole dite à propos.

12 Comme un anneau d'or et une parure d'or fin, Ainsi pour une oreille docile est le sage qui réprimande.

13 Comme la fraîcheur de la neige au temps de la moisson, Ainsi est un messager fidèle pour celui qui l'envoie; Il restaure l'âme de son maître.

14 Comme des nuages et du vent sans pluie, Ainsi est un homme se glorifiant à tort de ses libéralités.

15 Par la lenteur à la colère on fléchit un prince, Et une langue douce peut briser des os.

16 Si tu trouves du miel, n'en mange que ce qui te suffit, De peur que tu n'en sois rassasié et que tu ne le vomisses.

17 Mets rarement le pied dans la maison de ton prochain, De peur qu'il ne soit rassasié de toi et qu'il ne te haïsse.

18 Comme une massue, une épée et une flèche aiguë, Ainsi est un homme qui porte un faux témoignage contre son prochain.

19 Comme une dent cassée et un pied qui chancelle, Ainsi est la confiance en un perfide au jour de la détresse.

20 Oter son vêtement dans un jour froid, Répandre du vinaigre sur du nitre, C'est dire des chansons à un coeur attristé.

21 Si ton ennemi a faim, donne-lui du pain à manger; S'il a soif, donne-lui de l'eau à boire.

22 Car ce sont des charbons ardents que tu amasses sur sa tête, Et l'Eternel te récompensera.

23 Le vent du nord enfante la pluie, Et la langue mystérieuse un visage irrité.

24 Mieux vaut habiter à l'angle d'un toit, Que de partager la demeure d'une femme querelleuse.

25 Comme de l'eau fraîche pour une personne fatiguée, Ainsi est une bonne nouvelle venant d'une terre lointaine.

26 Comme une fontaine troublée et une source corrompue, Ainsi est le juste qui chancelle devant le méchant.

27 Il n'est pas bon de manger beaucoup de miel, Mais rechercher la gloire des autres est un honneur.

28 Comme une ville forcée et sans murailles, Ainsi est l'homme qui n'est pas maître de lui-même.