1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.

2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.

3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.

4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerõsödnek nevezd,

5 Hogy megõrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az õ beszédivel hizelkedõ idegentõl.

6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,

7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,

8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menõ úton lépeget,

9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.

10 És ímé, egy asszony eleibe jõ, paráznának öltözetében, álnok az õ elméjében.

11 Mely csélcsap és vakmerõ, a kinek házában nem maradhatnak meg az õ lábai.

12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.

13 És megragadá õt és megcsókolá õt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:

14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.

15 Azért jövék ki elõdbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!

16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésû szõnyegekkel.

17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.

18 No foglaljuk magunkat bõségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.

19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.

20 Egy erszény pénzt võn kezéhez; holdtöltére jõ haza.

21 [És] elhiteté õt az õ mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá õt.

22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítõ békóba;

23 Mígnem átjárja a nyíl az õ máját. Miképen siet a madár a tõrre, és nem tudja, hogy az az õ élete ellen van.

24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.

25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.

26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.

27 Sírba vívõ út az õ háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.

1 Mon fils, retiens mes paroles, Et garde avec toi mes préceptes.

2 Observe mes préceptes, et tu vivras; Garde mes enseignements comme la prunelle de tes yeux.

3 Lie-les sur tes doigts, Ecris-les sur la table de ton coeur.

4 Dis à la sagesse: Tu es ma soeur! Et appelle l'intelligence ton amie,

5 Pour qu'elles te préservent de la femme étrangère, De l'étrangère qui emploie des paroles doucereuses.

6 J'étais à la fenêtre de ma maison, Et je regardais à travers mon treillis.

7 J'aperçus parmi les stupides, Je remarquai parmi les jeunes gens un garçon dépourvu de sens.

8 Il passait dans la rue, près de l'angle où se tenait une de ces étrangères, Et il se dirigeait lentement du côté de sa demeure:

9 C'était au crépuscule, pendant la soirée, Au milieu de la nuit et de l'obscurité.

10 Et voici, il fut abordé par une femme Ayant la mise d'une prostituée et la ruse dans le coeur.

11 Elle était bruyante et rétive; Ses pieds ne restaient point dans sa maison;

12 Tantôt dans la rue, tantôt sur les places, Et près de tous les angles, elle était aux aguets.

13 Elle le saisit et l'embrassa, Et d'un air effronté lui dit:

14 Je devais un sacrifice d'actions de grâces, Aujourd'hui j'ai accompli mes voeux.

15 C'est pourquoi je suis sortie au-devant de toi Pour te chercher, et je t'ai trouvé.

16 J'ai orné mon lit de couvertures, De tapis de fil d'Egypte;

17 J'ai parfumé ma couche De myrrhe, d'aloès et de cinnamome.

18 Viens, enivrons-nous d'amour jusqu'au matin, Livrons-nous joyeusement à la volupté.

19 Car mon mari n'est pas à la maison, Il est parti pour un voyage lointain;

20 Il a pris avec lui le sac de l'argent, Il ne reviendra à la maison qu'à la nouvelle lune.

21 Elle le séduisit à force de paroles, Elle l'entraîna par ses lèvres doucereuses.

22 Il se mit tout à coup à la suivre, Comme le boeuf qui va à la boucherie, Comme un fou qu'on lie pour le châtier,

23 Jusqu'à ce qu'une flèche lui perce le foie, Comme l'oiseau qui se précipite dans le filet, Sans savoir que c'est au prix de sa vie.

24 Et maintenant, mes fils, écoutez-moi, Et soyez attentifs aux paroles de ma bouche.

25 Que ton coeur ne se détourne pas vers les voies d'une telle femme, Ne t'égare pas dans ses sentiers.

26 Car elle a fait tomber beaucoup de victimes, Et ils sont nombreux, tous ceux qu'elle a tués.

27 Sa maison, c'est le chemin du séjour des morts; Il descend vers les demeures de la mort.