1 Dicsérjétek az Urat. mert örökkévaló az õ kegyelme.

2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét?

3 Boldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden idõben.

4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jõjj el hozzám szabadításoddal,

5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!

6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk.

7 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.

8 De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.

9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon.

10 És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl.

11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük.

12 És hittek az õ beszédeinek, [és] énekelték az õ dicséretét.

13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az õ tanácsát!

14 Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.

15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.

16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.

17 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.

18 És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.

19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt.

20 Felcserélték az õ dicsõségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.

21 Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban,

22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.

23 Gondolta, hogy kipusztítja õket; de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [õket.]

24 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének.

25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.

26 De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában;

27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban.

28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.

29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.

30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn.

31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.

32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,

33 Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.

34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr.

35 Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.

36 És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok.

37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,

38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel.

39 És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.

40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az õ örökségét.

41 És odaadá õket pogányok kezébe, és gyûlölõik uralkodtak rajtok.

42 És sanyargatták õket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!

43 Számtalanszor megmentette õket, de õk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe.

44 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;

45 És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék.

46 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik õket fogva elvivék.

47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.

48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.

1 Halleluja! Tacken HERREN, ty han är god, ty hans nåd varar evinnerligen.

2 Vem kan uttala HERRENS väldiga gärningar och förkunna allt hans lov?

3 Saliga äro de som akta på vad rätt är, de som alltid öva rättfärdighet.

4 Tänk på mig, HERRE, efter din nåd mot ditt folk, besök mig med din frälsning,

5 så att jag med lust får se dina utvaldas lycka, glädja mig med ditt folks glädje, berömma mig med din arvedel.

6 Vi hava syndat likasom våra fäder, vi hava gjort illa, vi hava varit ogudaktiga.

7 Våra fäder i Egypten aktade icke på dina under; de tänkte icke på dina många nådegärningar, utan voro gensträviga vid havet, invid Röda havet.

8 Men han frälste dem för sitt namns skull, för att göra sin makt kunnig.

9 Han näpste Röda havet, så att det blev torrt, och förde dem genom djupen såsom genom en öken.

10 Han frälste dem från deras motståndares hand och förlossade dem ifrån fiendens hand.

11 Vattnet övertäckte deras ovänner; icke en enda av dem blev kvar.

12 Då trodde de på hans ord, då sjöngo de hans lov.

13 Men snart glömde de hans gärningar, de förbidade icke hans råd.

14 De grepos av lystnad i öknen och frestade Gud i ödemarken.

15 Då gav han dem vad de begärde, men sände tärande sjukdom över dem.

16 Och de upptändes av avund mot Mose i lägret, mot Aron, HERRENS helige.

17 Men jorden öppnade sig och uppslukade Datan och övertäckte Abirams hop.

18 Och eld begynte brinna i deras hop, en låga brände upp de ogudaktiga.

19 De gjorde en kalv vid Horeb och tillbådo ett gjutet beläte;

20 sin ära bytte de bort mot bilden av en oxe, som äter gräs.

21 De glömde Gud, sin frälsare, som hade gjort så stora ting i Egypten,

22 så underbara verk i Hams land, så fruktansvärda gärningar vid Röda havet.

23 Då hotade han att förgöra dem; men Mose, den man som han hade utvalt, trädde fram såsom medlare inför honom till att avvända hans vrede, så att den icke skulle fördärva.

24 De föraktade det ljuvliga landet och trodde icke på hans ord.

25 De knorrade i sina tält och lyssnade icke till HERRENS röst.

26 Då lyfte han upp sin hand mot dem och svor att slå ned dem i öknen,

27 att slå ned deras barn ibland hedningarna och förströ dem i länderna.

28 Och de slöto sig till Baal-Peor och åto det som var offrat åt döda.

29 De förtörnade Gud med sina gärningar, och en hemsökelse bröt in över dem.

30 Men Pinehas trädde fram och skipade rätt, och så upphörde hemsökelsen;

31 det vart honom räknat till rättfärdighet från släkte till släkte, för evig tid.

32 De förtörnade honom ock vid Meribas vatten, och det gick Mose illa för deras skull.

33 Ty de voro gensträviga mot hans Ande, och han talade obetänksamt med sina läppar.

34 De förgjorde icke de folk om vilka HERREN hade givit dem befallning,

35 utan beblandade sig med hedningarna och lärde sig deras gärningar.

36 De tjänade deras avgudar, och dessa blevo dem till en snara.

37 Och de offrade sina söner och döttrar till offer åt onda andar.

38 Ja, de utgöto oskyldigt blod, sina söners och döttrars blod och offrade dessa åt Kanaans avgudar; och landet vart ohelgat genom blodskulder.

39 Så blevo de orena genom sina gärningar och betedde sig trolöst i sina verk.

40 Då upptändes HERRENS vrede mot hans folk, och hans arvedel blev honom en styggelse.

41 Och han gav dem i hedningars hand, så att de som hatade dem fingo råda över dem.

42 Deras fiender trängde dem, och de blevo kuvade under deras hand.

43 Många gånger räddade han dem, men de voro gensträviga i sin egenvilja och förgingos så genom sin missgärning.

44 Men han såg till dem i deras nöd, när han hörde deras rop.

45 Och han tänkte, dem till fromma, på sitt förbund och ömkade sig efter sin stora nåd.

46 Och han lät dem finna barmhärtighet inför alla dem som hade fört dem i fångenskap.

47 Fräls oss, HERRE, vår Gud, och församla oss från hedningarna, så att vi få prisa ditt heliga namn och berömma oss av ditt lov. ----

48 Lovad vare HERREN, Israels Gud, från evighet till evighet! Och allt folket säge: »Amen, Halleluja!»