1 Grádicsok éneke.

2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:

3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

7 Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!

11 Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.

1 En vallfartssång. Tänk, HERRE, David till godo, på allt vad han fick lida,

2 han som svor HERREN en ed och gjorde ett löfte åt den Starke i Jakob;

3 »Jag skall icke gå in i den hydda där jag bor, ej heller bestiga mitt viloläger,

4 jag skall icke unna mina ögon sömn eller mina ögonlock slummer,

5 förrän jag har funnit en plats åt HERREN, en boning åt den Starke i Jakob.»

6 Ja, vi hörde därom i Efrata, vi förnummo det i skogsbygden.

7 Låtom oss gå in i hans boning, tillbedja vid hans fotapall.

8 Stå upp, HERRE, och kom till din vilostad, du och din makts ark.

9 Dina präster vare klädda i rättfärdighet, och dina fromma juble.

10 För din tjänare Davids skull må du icke visa tillbaka din smorde.

11 HERREN har svurit David en osviklig ed, som han icke skall rygga: »Av ditt livs frukt skall jag sätta konungar på din tron.

12 Om dina barn hålla mitt förbund och hålla mitt vittnesbörd, som jag skall lära dem, så skola ock deras barn till evig tid få sitta på din tron.

13 Ty HERREN har utvalt Sion, där vill han hava sin boning.

14 Detta är min vilostad till evig tid; här skall jag bo, ty till detta ställe har jag lust.

15 Dess förråd skall jag rikligen välsigna, åt dess fattiga skall jag giva bröd till fyllest.

16 Dess präster skall jag kläda i frälsning, och dess fromma skola jubla högt.

17 Där skall jag låta ett horn skjuta upp åt David; där har jag rett till en lampa åt min smorde.

18 Hans fiender skall jag kläda i skam, men på honom skall hans krona glänsa.»