1 Az éneklõmesternek, a gittithre. Aszáfé.

2 Örvendezzetek Istennek, a mi erõsségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!

3 Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörû hárfát cziterával együtt.

4 Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;

5 Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.

6 Bizonyságul tette õ a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék [ott,] a mit nem tudtam.

7 Megszabadítottam a tehertõl az õ vállát, kezei megmenekültek a kosártól.

8 A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela.

9 Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!

10 Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten elõtt meg ne hajolj!

11 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földérõl: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.

12 De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.

13 Ott hagytam azért õt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.

14 Oh, ha az én népem hallgatna reám, [s] Izráel az én utaimon járna!

15 Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.

16 Az Úrnak gyûlölõi hízelegnének néki, és örökkévaló volna az õ idejök. [ (Psalms 81:17) És õ megelégítené õt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged! ]

1 För sångmästaren, till Gittít; av Asaf.

2 Höjen glädjerop till Gud, vår starkhet, höjen jubel till Jakobs Gud.

3 Stämmen upp lovsång och låten pukor ljuda, ljuvliga harpor tillsammans med psaltare.

4 Stöten i basun vid nymånaden, vid fullmånen, på vår högtidsdag.

5 Ty detta är en stadga för Israel, en Jakobs Guds rätt.

6 Det bestämde han till ett vittnesbörd i Josef, när han drog ut mot Egyptens land. Jag hör ett tal som är mig nytt:

7 »Jag lyfte bördan från hans skuldra, hans händer blevo fria ifrån lastkorgen.

8 I nöden ropade du, och jag räddade dig; jag svarade dig, höljd i tordön, jag prövade dig vid Meribas vatten. Sela.

9 Hör, mitt folk, och låt mig varna dig; Israel, o att du ville höra mig!

10 Hos dig skall icke finnas någon annan gud, och du skall ej tillbedja någon främmande gud.

11 Jag är HERREN, din Gud, som har fört dig upp ur Egyptens land; låt din mun vitt upp, så att jag får uppfylla den.

12 Men mitt folk ville ej höra min röst, och Israel var mig icke till viljes.

13 Då lät jag dem gå i deras hjärtans hårdhet, det fingo vandra efter sina egna rådslag.

14 O att mitt folk ville höra mig, och att Israel ville vandra på mina vägar!

15 Då skulle jag snart kuva deras fiender och vända min hand mot deras ovänner.

16 De som hata HERREN skulle då visa honom underdånighet, och hans folks tid skulle vara evinnerligen.

17 Och han skulle bespisa det med bästa vete; ja, med honung ur klippan skulle jag mätta dig.»