1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

2 Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.

3 Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.

4 Az Úr megerõsíti õt az õ betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.

5 Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!

6 Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?

7 Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.

8 Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:

9 Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!

10 Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.

11 De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!

12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;

13 Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. [ (Psalms 41:14) Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen! ]

1 För sångmästaren; en psalm av David.

2 Säll är den som låter sig vårda om den arme; honom skall HERREN hjälpa på olyckans dag.

3 HERREN skall bevara honom och behålla honom vid liv, han skall prisas säll i landet. Icke skall du överlämna honom åt hans fienders vilja!

4 HERREN skall på sjukbädden stå honom bi; vid hans krankhet förvandlar du alldeles hans läger.

5 Så säger jag då: HERRE; var du mig nådig; hela du min själ, ty jag har syndat mot dig.

6 Mina fiender tala vad ont är mot mig: »När skall han dö och hans namn förgås?»

7 Kommer någon och besöker mig, så talar han falskhet; hans hjärta samlar åt honom vad ondskefullt är; sedan går han ut och talar därom.

8 De som hata mig tassla alla med varandra mot mig; de tänka ut mot mig det som är mig till skada.

9 »Ohjälplig ofärd har drabbat honom, han som ligger där skall icke mer stå upp.»

10 Ja, också min vän, som jag litade på, han som åt mitt bröd, lyfter nu mot mig sin häl.

11 Men du, HERRE, var mig nådig och upprätta mig, så vill jag vedergälla dem.

12 Att du har behag till mig, det vet jag därav att min fiende icke får jubla över mig.

13 Ty mig uppehåller du, för min ostrafflighets skull, och låter mig stå inför ditt ansikte evinnerligen. ----

14 Lovad vare HERREN, Israels Gud, från evighet till evighet! Amen, Amen.