1 Canción: Salmo de David. MI corazón está dispuesto, oh Dios; Cantaré y salmearé todavía en mi gloria.

2 Despiértate, salterio y arpa: Despertaré al alba.

3 Te alabaré, oh Jehová, entre los pueblos; A ti cantaré salmos entre las naciones.

4 Porque grande más que los cielos es tu misericordia, Y hasta los cielos tu verdad.

5 Ensálzate, oh Dios, sobre los cielos; Y sobre toda la tierra tu gloria.

6 Para que sean librados tus amados, Salva con tu diestra y respóndeme.

7 Dios habló por su santuario: alegraréme, Repartiré á Sichêm, y mediré el valle de Succoth.

8 Mío es Galaad, mío es Manasés; Y Eprhaim es la fortaleza de mi cabeza; Judá es mi legislador;

9 Moab, la vasija de mi lavatorio: Sobre Edom echaré mi calzado; Regocijaréme sobre Palestina.

10 ¿Quién me guiará á la ciudad fortalecida? ¿Quién me guiará hasta Idumea?

11 Ciertamente tú, oh Dios, que nos habías desechado; Y no salías, oh Dios, con nuestros ejércitos.

12 Danos socorro en la angustia: Porque mentirosa es la salud del hombre.

13 En Dios haremos proezas; Y él hollará nuestros enemigos.

1 Ének. Dávid zsoltára.

2 Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.]

3 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

4 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

5 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!

6 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!

7 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

8 Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

9 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.

10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

11 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

12 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

13 Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség! [ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket. ]