1 Al Músico principal: sobre La paloma silenciosa en paraje muy distante. Michtam de David, cuando los Filisteos le prendieron en Gath. TEN misericordia de mí, oh Dios, porque me devoraría el hombre: Me oprime combatiéndome cada día.

2 Apúranme mis enemigos cada día; Porque muchos son los que pelean contra mí, oh Altísimo.

3 En el día que temo, Yo en ti confío.

4 En Dios alabaré su palabra: En Dios he confiado, no temeré Lo que la carne me hiciere.

5 Todos los días me contristan mis negocios; Contra mí son todos sus pensamientos para mal.

6 Reúnense, escóndense, Miran ellos atentamente mis pasos, Esperando mi vida.

7 ¿Escaparán ellos por la iniquidad? Oh Dios, derriba en tu furor los pueblos.

8 Mis huídas has tú contado: Pon mis lágrimas en tu redoma: ¿No están ellas en tu libro?

9 Serán luego vueltos atrás mis enemigos el día que yo clamare: En esto conozco que Dios es por mí.

10 En Dios alabaré su palabra; En Jehová alabaré su palabra.

11 En Dios he confiado: no temeré Lo que me hará el hombre.

12 Sobre mí, oh Dios, están tus votos: Te tributaré alabanzas.

13 Porque has librado mi vida de la muerte, Y mis pies de caída, Para que ande delante de Dios En la luz de los que viven.

1 Az éneklõmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták õt a filiszteusok Gáthban.

2 Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

3 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten!]

4 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

5 Isten által dicsekedem az õ igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

6 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

7 Egybegyûlnek, elrejtõznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

8 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

9 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlõdbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

10 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

11 Dicsérem Istent, az õ ígéretéért, dicsérem az Urat az õ igéretéért.

12 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

13 Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; [ (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstõl; hogy járjak Isten elõtt az életnek világosságában. ]