1 Masquil de Ethán Ezrahita. LAS misericordias de Jehová cantaré perpetuamente; En generación y generación haré notoria tu verdad con mi boca.
2 Porque dije: Para siempre será edificada misericordia; En los mismos cielos apoyarás tu verdad.
3 Hice alianza con mi escogido; Juré á David mi siervo: diciendo.
4 Para siempre confirmaré tu simiente, Y edificaré tu trono por todas las generaciones. (Selah.)
5 Y celebrarán los cielos tu maravilla, oh Jehová; Tu verdad también en la congregación de los santos.
6 Porque ¿quién en los cielos se igualará con Jehová? ¿Quién será semejante á Jehová entre los hijos de los potentados?
7 Dios terrible en la grande congregación de los santos, Y formidable sobre todos cuantos están alrededor suyo.
8 Oh Jehová, Dios de los ejércitos, ¿Quién como tú? Poderoso eres, Jehová, Y tu verdad está en torno de ti.
9 Tú tienes dominio sobre la bravura de la mar: Cuando se levantan sus ondas, tú las sosiegas.
10 Tú quebrantaste á Rahab como á un muerto: Con el brazo de tu fortaleza esparciste á tus enemigos.
11 Tuyos los cielos, tuya también la tierra: El mundo y su plenitud, tú lo fundaste.
12 Al aquilón y al austro tú los criaste: Tabor y Hermón cantarán en tu nombre.
13 Tuyo el brazo con valentía; Fuerte es tu mano, ensalzada tu diestra.
14 Justicia y juicio son el asiento de tu trono: Misericordia y verdad van delante de tu rostro.
15 Bienaventurado el pueblo que sabe aclamarte: Andarán, oh Jehová, á la luz de tu rostro.
16 En tu nombre se alegrarán todo el día; Y en tu justicia serán ensalzados.
17 Porque tú eres la gloria de su fortaleza; Y por tu buena voluntad ensalzarás nuestro cuerno.
18 Porque Jehová es nuestro escudo; Y nuestro rey es el Santo de Israel.
19 Entonces hablaste en visión á tu santo, Y dijiste: Yo he puesto el socorro sobre valiente; He ensalzado un escogido de mi pueblo.
20 Hallé á David mi siervo; Ungílo con el aceite de mi santidad.
21 Mi mano será firme con él, Mi brazo también lo fortificará.
22 No lo avasallará enemigo, Ni hijo de iniquidad lo quebrantará.
23 Mas yo quebrantaré delante de él á sus enemigos, Y heriré á sus aborrecedores.
24 Y mi verdad y mi misericordia serán con él; Y en mi nombre será ensalzado su cuerno.
25 Asimismo pondré su mano en la mar, Y en los ríos su diestra.
26 El me llamará: Mi padre eres tú, Mi Dios, y la roca de mi salud.
27 Yo también le pondré por primogénito, Alto sobre los reyes de la tierra.
28 Para siempre le conservaré mi misericordia; Y mi alianza será firme con él.
29 Y pondré su simiente para siempre, Y su trono como los días de los cielos.
30 Si dejaren sus hijos mi ley, Y no anduvieren en mis juicios;
31 Si profanaren mis estatutos, Y no guardaren mis mandamientos;
32 Entonces visitaré con vara su rebelión, Y con azotes sus iniquidades.
33 Mas no quitaré de él mi misericordia, Ni falsearé mi verdad.
34 No olvidaré mi pacto, Ni mudaré lo que ha salido de mis labios.
35 Una vez he jurado por mi santidad, Que no mentiré á David.
36 Su simiente será para siempre, Y su trono como el sol delante de mí.
37 Como la luna será firme para siempre, Y como un testigo fiel en el cielo. (Selah.)
38 Mas tú desechaste y menospreciaste á tu ungido; Y te has airado con él.
39 Rompiste el pacto de tu siervo; Has profanado su corona hasta la tierra.
40 Aportillaste todos sus vallados; Has quebrantado sus fortalezas.
41 Menoscabáronle todos los que pasaron por el camino: Es oprobio á sus vecinos.
42 Has ensalzado la diestra de sus enemigos; Has alegrado á todos sus adversarios.
43 Embotaste asimismo el filo de su espada, Y no lo levantaste en la batalla.
44 Hiciste cesar su brillo, Y echaste su trono por tierra.
45 Has acortado los días de su juventud; Hasle cubierto de afrenta. (Selah.)
46 ¿Hasta cuándo, oh Jehová? ¿te esconderás para siempre? ¿Arderá tu ira como el fuego?
47 Acuérdate de cuán corto sea mi tiempo: ¿Por qué habrás criado en vano á todos los hijos del hombre?
48 ¿Qué hombre vivirá y no verá muerte? ¿Librarás su vida del poder del sepulcro? (Selah.)
49 Señor, ¿dónde están tus antiguas misericordias, Que juraste á David por tu verdad?
50 Señor, acuérdate del oprobio de tus siervos; Oprobio que llevo yo en mi seno de muchos pueblos.
51 Porque tus enemigos, oh Jehová, han deshonrado, Porque tus enemigos han deshonrado los pasos de tu ungido.
52 Bendito Jehová para siempre. Amén, y Amén.
1 Az Ezrahita Ethán tanítása.
2 Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!
3 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]
4 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
5 Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.
6 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
7 Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
8 Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
9 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.
10 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
11 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
12 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
13 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
14 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.
15 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.
16 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
17 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
18 Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
19 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;
21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,
22 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.
23 Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;
24 Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.
25 És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.
26 És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.
27 Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!
28 Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.
29 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.
30 És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.
31 Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
32 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
33 Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;
34 De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.
35 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
36 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
37 Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.
38 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.
39 De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.
40 Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.
41 Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.
42 Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.
43 Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
44 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.
45 Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.
46 Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.
47 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?
48 Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
49 Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.
50 Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!
51 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,
52 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. [ (Psalms 89:53) Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. ]