1 Al Músico principal: Salmo de David. LIBRAME, oh Jehová, de hombre malo: Guárdame de hombre violento;

2 Los cuales maquinan males en el corazón, Cada día urden contiendas.

3 Aguzaron su lengua como la serpiente; Veneno de áspid hay debajo de sus labios. (Selah.)

4 Guárdame, oh Jehová, de manos del impío, Presérvame del hombre injurioso; Que han pensado de trastornar mis pasos.

5 Hanme escondido lazo y cuerdas los soberbios; Han tendido red junto á la senda; Me han puesto lazos. (Selah.)

6 He dicho á Jehová: Dios mío eres tú; Escucha, oh Jehová, la voz de mis ruegos.

7 Jehová Señor, fortaleza de mi salud, Tú pusiste á cubierto mi cabeza el día de las armas.

8 No des, oh Jehová, al impío sus deseos; No saques adelante su pensamiento, que no se ensoberbezca. (Selah.)

9 En cuanto á los que por todas partes me rodean, La maldad de sus propios labios cubrirá su cabeza.

10 Caerán sobre ellos brasas; Dios los hará caer en el fuego, En profundos hoyos de donde no salgan.

11 El hombre deslenguado no será firme en la tierra: El mal cazará al hombre injusto para derribarle.

12 Yo sé que hará Jehová el juicio del afligido, El juicio de los menesterosos.

13 Ciertamente los justos alabarán tu nombre; Los rectos morarán en tu presencia.

1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.

2 Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet!

3 A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.

4 Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.

5 Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.

6 Tõrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.

7 Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!

8 Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!

9 Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elõ, mert felfuvalkodik! Szela.

10 A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.

11 Eleven szenek hulljanak reájok; tûzbe vesse õket, örvényekbe, fel ne keljenek!

12 A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert ûzze a veszedelem, míg nyaka szakad.

13 Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. [ (Psalms 140:14) Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád elõtt lakoznak az igazságosak. ]