1 Salmo de David, estando en el desierto de Judá. DIOS, Dios mío eres tú: levantaréme á ti de mañana: Mi alma tiene sed de ti, mi carne te desea, En tierra de sequedad y transida sin aguas;

2 Para ver tu fortaleza y tu gloria, Así como te he mirado en el santuario.

3 Porque mejor es tu misericordia que la vida: Mis labios te alabarán.

4 Así te bendeciré en mi vida: En tu nombre alzaré mis manos.

5 Como de meollo y de grosura será saciada mi alma; Y con labios de júbilo te alabará mi boca,

6 Cuando me acordaré de ti en mi lecho, Cuando meditaré de ti en las velas de la noche.

7 Porque has sido mi socorro; Y así en la sombra de tus alas me regocijaré.

8 Está mi alma apegada á ti: Tu diestra me ha sostenido.

9 Mas los que para destrucción buscaron mi alma, Caerán en los sitios bajos de la tierra.

10 Destruiránlos á filo de espada; Serán porción de las zorras.

11 Empero el rey se alegrará en Dios; Será alabado cualquiera que por él jura: Porque la boca de los que hablan mentira, será cerrada.

1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.

2 Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

3 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet.

4 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

5 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

6 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

7 Ha reád gondolok ágyamban: õrváltásról õrváltásra rólad elmélkedem;

8 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

9 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

10 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

11 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. [ (Psalms 63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri õt mindaz, a ki õ reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. ]