1 ALEPH. BIENAVENTURADOS los perfectos de camino; Los que andan en la ley de Jehová.
2 Bienaventurados los que guardan sus testimonios, Y con todo el corazón le buscan:
3 Pues no hacen iniquidad Los que andan en sus caminos.
4 Tú encargaste Que sean muy guardados tus mandamientos.
5 Ojalá fuesen ordenados mis caminos A observar tus estatutos!
6 Entonces no sería yo avergonzado, Cuando atendiese á todos tus mandamientos.
7 Te alabaré con rectitud de corazón, Cuando aprendiere los juicios de tu justicia.
8 Tus estatutos guardaré: No me dejes enteramente.
9 BETH. ¿Con qué limpiará el joven su camino? Con guardar tu palabra.
10 Con todo mi corazón te he buscado: No me dejes divagar de tus mandamientos.
11 En mi corazón he guardado tus dichos, Para no pecar contra ti.
12 Bendito tú, oh Jehová: Enséñame tus estatutos.
13 Con mis labios he contado Todos los juicios de tu boca.
14 Heme gozado en el camino de tus testimonios, Como sobre toda riqueza.
15 En tus mandamientos meditaré, Consideraré tus caminos.
16 Recrearéme en tus estatutos: No me olvidaré de tus palabras.
17 GIMEL. Haz bien á tu siervo; que viva Y guarde tu palabra.
18 Abre mis ojos, y miraré Las maravillas de tu ley.
19 Advenedizo soy yo en la tierra: No encubras de mí tus mandamientos.
20 Quebrantada está mi alma de desear Tus juicios en todo tiempo.
21 Destruiste á los soberbios malditos, Que se desvían de tus mandamientos.
22 Aparta de mí oprobio y menosprecio; Porque tus testimonios he guardado.
23 Príncipes también se sentaron y hablaron contra mí: Mas tu siervo meditaba en tus estatutos.
24 Pues tus testimonios son mis deleites, Y mis consejeros.
25 DALETH. Pegóse al polvo mi alma: Vivifícame según tu palabra.
26 Mis caminos te conté, y me has respondido: Enséñame tus estatutos.
27 Hazme entender el camino de tus mandamientos, Y hablaré de tus maravillas.
28 Deshácese mi alma de ansiedad: Corrobórame según tu palabra.
29 Aparta de mí camino de mentira; Y hazme la gracia de tu ley.
30 Escogí el camino de la verdad; He puesto tus juicios delante de mí.
31 Allegádome he á tus testimonios; Oh Jehová, no me avergüences.
32 Por el camino de tus mandamientos correré, Cuando ensanchares mi corazón.
33 HE. Enséñame, oh Jehová, el camino de tus estatutos, Y guardarélo hasta el fin.
34 Dame entendimiento, y guardaré tu ley; Y la observaré de todo corazón.
35 Guíame por la senda de tus mandamientos; Porque en ella tengo mi voluntad.
36 Inclina mi corazón á tus testimonios, Y no á la avaricia.
37 Aparta mis ojos, que no vean la vanidad; Avívame en tu camino.
38 Confirma tu palabra á tu siervo, Que te teme.
39 Quita de mí el oprobio que he temido: Porque buenos son tus juicios.
40 He aquí yo he codiciado tus mandamientos: Vivifícame en tu justicia.
41 VAV. Y venga á mí tu misericordia, oh Jehová; Tu salud, conforme á tu dicho.
42 Y daré por respuesta á mi avergonzador, Que en tu palabra he confiado.
43 Y no quites de mi boca en nigún tiempo la palabra de verdad; Porque á tu juicio espero.
44 Y guardaré tu ley siempre, Por siglo de siglo.
45 Y andaré en anchura, Porque busqué tus mandamientos.
46 Y hablaré de tus testimonios delante de los reyes, Y no me avergonzaré.
47 Y deleitaréme en tus mandamientos, Que he amado.
48 Alzaré asimismo mis manos á tus mandamientos que amé; Y meditaré en tus estatutos.
49 ZAYIN. Acuérdate de la palabra dada á tu siervo, En la cual me has hecho esperar.
50 Esta es mi consuelo en mi aflicción: Porque tu dicho me ha vivificado.
51 Los soberbios se burlaron mucho de mí: Mas no me he apartado de tu ley.
52 Acordéme, oh Jehová, de tus juicios antiguos, Y consoléme.
53 Horror se apoderó de mí, á causa De los impíos que dejan tu ley.
54 Cánticos me fueron tus estatutos En la mansión de mis peregrinaciones.
55 Acordéme en la noche de tu nombre, oh Jehová, Y guardé tu ley.
56 Esto tuve, Porque guardaba tus mandamientos.
57 JET. Mi porción, oh Jehová, Dije, será guardar tus palabras.
58 Tu presencia supliqué de todo corazón: Ten misericordia de mí según tu palabra.
59 Consideré mis caminos, Y torné mis pies á tus testimonios.
60 Apresuréme, y no me retardé En guardar tus mandamientos.
61 Compañía de impíos me han robado: Mas no me he olvidado de tu ley.
62 A media noche me levantaba á alabarte Sobre los juicios de tu justicia.
63 Compañero soy yo de todos los que te temieren Y guardaren tus mandamientos.
64 De tu misericordia, oh Jehová, está llena la tierra: Enséñame tus estatutos.
65 TETH. Bien has hecho con tu siervo, Oh Jehová, conforme á tu palabra.
66 Enséñame bondad de sentido y sabiduría; Porque tus mandamientos he creído.
67 Antes que fuera yo humillado, descarriado andaba; Mas ahora guardo tu palabra.
68 Bueno eres tú, y bienhechor: Enséñame tus estatutos.
69 Contra mí forjaron mentira los soberbios: Mas yo guardaré de todo corazón tus mandamientos.
70 Engrasóse el corazón de ellos como sebo; Mas yo en tu ley me he deleitado.
71 Bueno me es haber sido humillado, Para que aprenda tus estatutos.
72 Mejor me es la ley de tu boca, Que millares de oro y plata.
73 YOD. Tus manos me hicieron y me formaron: Hazme entender, y aprenderé tus mandamientos.
74 Los que te temen, me verán, y se alegrarán; Porque en tu palabra he esperado.
75 Conozco, oh Jehová, que tus juicios son justicia, Y que conforme á tu fidelidad me afligiste.
76 Sea ahora tu misericordia para consolarme, Conforme á lo que has dicho á tu siervo.
77 Vengan á mí tus misericordias, y viva; Porque tu ley es mi deleite.
78 Sean avergonzados los soberbios, porque sin causa me han calumniado: Yo empero, meditaré en tus mandamientos.
79 Tórnense á mí los que te temen Y conocen tus testimonios.
80 Sea mi corazón íntegro en tus estatutos; Porque no sea yo avergonzado.
81 KAF. Desfallece mi alma por tu salud, Esperando en tu palabra.
82 Desfallecieron mis ojos por tu palabra, Diciendo: ¿Cuándo me consolarás?
83 Porque estoy como el odre al humo; Mas no he olvidado tus estatutos.
84 ¿Cuántos son los días de tu siervo? ¿Cuándo harás juicio contra los que me persiguen?
85 Los soberbios me han cavado hoyos; Mas no obran según tu ley.
86 Todos tus mandamientos son verdad: Sin causa me persiguen; ayúdame.
87 Casi me han echado por tierra: Mas yo no he dejado tus mandamientos.
88 Vivifícame conforme á tu misericordia; Y guardaré los testimonios de tu boca.
89 LAMED. Para siempre, oh Jehová, Permenece tu palabra en los cielos.
90 Por generación y generación es tu verdad: Tú afirmaste la tierra, y persevera.
91 Por tu ordenación perseveran hasta hoy las cosas criadas; Porque todas ellas te sirven.
92 Si tu ley no hubiese sido mis delicias, Ya en mi aflicción hubiera perecido.
93 Nunca jamás me olvidaré de tus mandamientos; Porque con ellos me has vivificado.
94 Tuyo soy yo, guárdame; Porque he buscado tus mandamientos.
95 Los impíos me han aguardado para destruirme: Mas yo entenderé en tus testimonios.
96 A toda perfección he visto fin: Ancho sobremanera es tu mandamiento.
97 MEM. Cuánto amo yo tu ley! Todo el día es ella mi meditación.
98 Me has hecho más sabio que mis enemigos con tus mandamientos; Porque me son eternos.
99 Más que todos mis enseñadores he entendido: Porque tus testimonios son mi meditación.
100 Más que los viejos he entendido, Porque he guardado tus mandamientos.
101 De todo mal camino contuve mis pies, Para guardar tu palabra.
102 No me aparté de tus juicios; Porque tú me enseñaste.
103 Cuán dulces son á mi paladar tus palabras! Más que la miel á mi boca.
104 De tus mandamientos he adquirido inteligencia: Por tanto he aborrecido todo camino de mentira.
105 NUN. Lámpara es á mis pies tu palabra, Y lumbrera á mi camino.
106 Juré y ratifiqué El guardar los juicios de tu justicia.
107 Afligido estoy en gran manera: oh Jehová, Vivifícame conforme á tu palabra.
108 Ruégote, oh Jehová, te sean agradables los sacrificios voluntarios de mi boca; Y enséñame tus juicios.
109 De continuo está mi alma en mi mano: Mas no me he olvidado de tu ley.
110 Pusiéronme lazo los impíos: Empero yo no me desvié de tus mandamientos.
111 Por heredad he tomado tus testimonios para siempre; Porque son el gozo de mi corazón.
112 Mi corazón incliné á poner por obra tus estatutos De continuo, hasta el fin.
113 SAMECH. Los pensamientos vanos aborrezco; Mas amo tu ley.
114 Mi escondedero y mi escudo eres tú: En tu palabra he esperado.
115 Apartaos de mí, malignos; Pues yo guardaré los mandamientos de mi Dios.
116 Susténtame conforme á tu palabra, y viviré: Y no me avergüences de mi esperanza.
117 Sosténme, y seré salvo; Y deleitaréme siempre en tus estatutos.
118 Hollaste á todos los que se desvían de tus estatutos: Porque mentira es su engaño.
119 Como escorias hiciste consumir á todos los impíos de la tierra: Por tanto yo he amado tus testimonios.
120 Mi carne se ha extremecido por temor de ti; Y de tus juicios tengo miedo.
121 AIN. Juicio y justicia he hecho; No me dejes á mis opresores.
122 Responde por tu siervo para bien: No me hagan violencia los soberbios.
123 Mis ojos desfallecieron por tu salud, Y por el dicho de tu justicia.
124 Haz con tu siervo según tu misericordia, Y enséñame tus estatutos.
125 Tu siervo soy yo, dame entendimiento; Para que sepa tus testimonios.
126 Tiempo es de hacer, oh Jehová; Disipado han tu ley.
127 Por eso he amado tus mandamientos Más que el oro, y más que oro muy puro.
128 Por eso todos los mandamientos de todas las cosas estimé rectos: Aborrecí todo camino de mentira.
129 PE. Maravillosos son tus testimonios: Por tanto los ha guardado mi alma.
130 El principio de tus palabras alumbra; Hace entender á los simples.
131 Mi boca abrí y suspiré; Porque deseaba tus mandamientos.
132 Mírame, y ten misericordia de mí, Como acostumbras con los que aman tu nombre.
133 Ordena mis pasos con tu palabra; Y ninguna iniquidad se enseñoree de mí.
134 Redímeme de la violencia de los hombres; Y guardaré tus mandamientos.
135 Haz que tu rostro resplandezca sobre tu siervo; Y enséñame tus estatutos.
136 Ríos de agua descendieron de mis ojos, Porque no guardaban tu ley.
137 TZADDI. Justo eres tú, oh Jehová, Y rectos tus juicios.
138 Tus testimonios, que has recomendado, Son rectos y muy fieles.
139 Mi celo me ha consumido; Porque mis enemigos se olvidaron de tus palabras.
140 Sumamente acendrada es tu palabra; Y la ama tu siervo.
141 Pequeño soy yo y desechado; Mas no me he olvidado de tus mandamientos.
142 Tu justicia es justicia eterna, Y tu ley la verdad.
143 Aflicción y angustia me hallaron: Mas tus mandamientos fueron mis deleites.
144 Justicia eterna son tus testimonios; Dame entendimiento, y viviré.
145 COPH. Clamé con todo mi corazón; respóndeme, Jehová, Y guardaré tus estatutos.
146 A ti clamé; sálvame, Y guardaré tus testimonios.
147 Anticipéme al alba, y clamé: Esperé en tu palabra.
148 Previnieron mis ojos las vigilias de la noche, Para meditar en tus dichos.
149 Oye mi voz conforme á tu misericordia; Oh Jehová, vivifícame conforme á tu juicio.
150 Acercáronse á la maldad los que me persiguen; Alejáronse de tu ley.
151 Cercano estás tú, oh Jehová; Y todos tus mandamientos son verdad.
152 Ya ha mucho que he entendido de tus mandamientos, Que para siempre los fundaste.
153 RESH. Mira mi aflicción, y líbrame; Porque de tu ley no me he olvidado.
154 Aboga mi causa, y redímeme: Vivifícame con tu dicho.
155 Lejos está de los impíos la salud; Porque no buscan tus estatutos.
156 Muchas son tus misericordias, oh Jehová: Vivifícame conforme á tus juicios.
157 Muchos son mis perseguidores y mis enemigos; Mas de tus testimonios no me he apartado.
158 Veía á los prevaricadores, y carcomíame; Porque no guardaban tus palabras.
159 Mira, oh Jehová, que amo tus mandamientos: Vivifícame conforme á tu misericordia.
160 El principio de tu palabra es verdad; Y eterno es todo juicio de tu justicia.
161 SIN. Príncipes me han perseguido sin causa; Mas mi corazón tuvo temor de tus palabras.
162 Gózome yo en tu palabra, Como el que halla muchos despojos.
163 La mentira aborrezco y abomino: Tu ley amo.
164 Siete veces al día te alabo Sobre los juicios de tu justicia.
165 Mucha paz tienen los que aman tu ley; Y no hay para ellos tropiezo.
166 Tu salud he esperado, oh Jehová; Y tus mandamientos he puesto por obra.
167 Mi alma ha guardado tus testimonios, Y helos amado en gran manera.
168 Guardado he tus mandamientos y tus testimonios; Porque todos mis caminos están delante de ti.
169 TAU. Acérquese mi clamor delante de ti, oh Jehová: Dame entendimiento conforme á tu palabra.
170 Venga mi oración delante de ti: Líbrame conforme á tu dicho.
171 Mis labios rebosarán alabanza, Cuando me enseñares tus estatutos.
172 Hablará mi lengua tus dichos; Porque todos tus mandamientos son justicia.
173 Sea tu mano en mi socorro; Porque tus mandamientos he escogido.
174 Deseado he tu salud, oh Jehová; Y tu ley es mi delicia.
175 Viva mi alma y alábete; Y tus juicios me ayuden.
176 Yo anduve errante como oveja extraviada; busca á tu siervo; Porque no me he olvidado de tus mandamientos.
1 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
2 Boldogok, a kik megõrzik az õ bizonyságait, [és] teljes szívbõl keresik õt.
3 És nem cselekesznek hamisságot; az õ útaiban járnak.
4 Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megõrizzük.
5 Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megõrzésére!
6 Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
7 Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
8 A te rendeléseidet megõrzöm; soha ne hagyj el engem!
9 Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
10 Teljes szívbõl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
12 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrõl nem feledkezem el.
17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat.
20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megõriztem a te bizonyságaidat!
23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidrõl gondolkodik.
24 A te bizonyságaid én gyönyörûségem, [és] én tanácsadóim.
25 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
26 Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
27 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
28 Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
29 A hamisságnak útját távoztasd el tõlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak elõttem.
31 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
32 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
33 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megõrizzem azt mindvégig.
34 Oktass, hogy megõrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembõl.
35 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
36 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
37 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
38 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
39 Fordítsd el tõlem a gyalázatot, a mitõl félek; hiszen jók a te ítéleteid.
40 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
41 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
42 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
43 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
44 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
45 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
46 És a királyok elõtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
47 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
48 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrõl.
49 Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédrõl, a melyhez nékem reménységet adtál!
50 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
51 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtõl.
52 Megemlékezem a te öröktõl fogva való ítéleteidrõl Uram, és vigasztalódom.
53 Harag vett rajtam erõt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
54 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
55 Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
56 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megõriztem.
57 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
58 Teljes szívbõl könyörgök a te színed elõtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
59 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
61 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedrõl el nem feledkezem.
62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
63 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
64 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
65 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
66 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
67 Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
68 Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre.
69 A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívbõl megtartom a te parancsolataidat.
70 Kövér az õ szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
71 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
72 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
73 A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom.
79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem.
82 A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem.
84 Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett?
85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.]
86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait.
89 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
90 Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az.
91 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
94 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
95 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek.
96 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
100 Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
101 Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
102 Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem.
103 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak!
104 A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
107 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
108 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
109 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem.
110 Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
111 A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
112 Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig.
113 Az állhatatlanokat gyûlölöm, de a te törvényedet szeretem.
114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
115 Távozzatok tõlem gonoszok, hogy megõrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
116 Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
117 Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
118 Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtõl elhajolnak, mert az õ álnokságuk hazugság.
119 Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
120 Borzad testem a tõled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtõl.
121 Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
122 Légy kezes a te szolgádért az õ javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
123 Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
124 Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
125 Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
126 Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
127 Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
128 Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyûlölöm.
129 Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megõrzi azokat.
130 A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyûeket.
131 Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
132 Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelõin.
133 Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
134 Oltalmazz meg az emberek erõszakosságától, hogy megõrizzem a te határozataidat!
135 A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
136 Víznek folyásai erednek az én szemeimbõl azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
137 Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
138 A te bizonyságaidat igazságban és hûségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
139 Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedrõl az én ellenségeim.
140 Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
141 Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem.
142 A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
143 Nyomorúság és keserûség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörûségeim nékem.
144 A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
145 Teljes szívbõl kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
146 Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megõrzöm a te bizonyságaidat.
147 Hajnal elõtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
148 Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam.
149 Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
150 Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtõl messze távoztak.
151 Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
152 Régtõl fogva tudom a te bizonyságaid felõl, hogy azokat örökké állandókká tetted.
153 Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedrõl nem felejtkezem el!
154 Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
155 Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törõdnek a te rendeléseiddel.
156 Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
157 Sokan vannak az én háborgatóim és üldözõim, [de] nem térek el a te bizonyságaidtól.
158 Láttam a hûteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
159 Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
160 A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
161 A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtõl félt az én szívem.
162 Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
163 A hamisságot gyûlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
164 Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
165 A te törvényed kedvelõinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
166 Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
167 Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
168 Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van elõtted.
169 Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
170 Jusson elõdbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
171 Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
172 Nyelvem a te beszédedrõl énekel, mert minden parancsolatod igaz.
173 Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
174 Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem.
175 Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
176 Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!