1 Cántico gradual. ACUÉRDATE, oh Jehová, de David, Y de toda su aflicción;
2 Que juró él á Jehová, Prometió al Fuerte de Jacob:
3 No entraré en la morada de mi casa, Ni subiré sobre el lecho de mi estrado;
4 No daré sueño á mis ojos, Ni á mis párpados adormecimiento.
5 Hasta que halle lugar para Jehová, Moradas para el Fuerte de Jacob.
6 He aquí, en Ephrata oímos de ella: Hallamósla en los campos del bosque.
7 Entraremos en sus tiendas; Encorvarnos hemos al estrado de sus pies.
8 Levántate, oh Jehová, á tu reposo; Tú y el arca de tu fortaleza.
9 Tus sacerdotes se vistan de justicia, Y regocíjense tus santos.
10 Por amor de David tu siervo No vuelvas de tu ungido el rostro.
11 En verdad juró Jehová á David, No se apartará de ellos: Del fruto de tu vientre pondré sobre tu trono.
12 Si tus hijos guardaren mi alianza, Y mi testimonio que yo les enseñaré, Sus hijos también se sentarán sobre tu trono para siempre.
13 Porque Jehová ha elegido á Sión; Deseóla por habitación para sí.
14 Este es mi reposo para siempre: Aquí habitaré, porque la he deseado.
15 A su mantenimiento daré bendición: Sus pobres saciaré de pan.
16 Asimismo vestiré á sus sacerdotes de salud, Y sus santos darán voces de júbilo.
17 Allí haré reverdecer el cuerno de David: He prevenido lámpara á mi ungido.
18 A sus enemigos vestiré de confusión: Mas sobre él florecerá su corona.
1 Grádicsok éneke.
2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
7 Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!
11 Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.