Elihu első beszéde: megmagyarázza, hogy bár fiatal, miért nyitja meg ajkait
1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt: 2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél. 3 De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot. 4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála. 5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja. 6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet. 7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága! 8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki! 9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet. 10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet! 11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek. 12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt. 13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember! 14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki. 15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó. 16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé. 17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet! 18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek. 19 Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad. 20 Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek. 21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem; 22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
Eliú repreende a Jó e os seus três amigos
1 Cessaram esses três homens de responder a Jó, porque era Jó 10.7;13.18;27.2;31.6justo aos seus próprios olhos. 2 Então, se acendeu a ira de Eliú, filho de Baraquel, buzita, da família de Rão; acendeu-se a sua ira contra Jó, porque Jó 27.5-6se justificava a si mesmo e Jó 30.21, ref.não a Deus. 3 Também contra os seus três amigos se acendeu a sua ira, porque não tinham achado que responder e, contudo, tinham condenado Jó. 4 Como eram mais velhos do que ele, Eliú tinha esperado até esse momento para falar a Jó. 5 Vendo Eliú que não havia resposta na boca desses três homens, acendeu-se-lhe a ira.
6 Então, respondeu Eliú, filho de Baraquel, buzita:
Eu sou de pouca idade, e vós sois Jó 15.10muito velhos;
pelo que receei e não me atrevi a manifestar a minha opinião.
7 Dizia eu: Falem os dias,
e a multidão dos anos ensine a sabedoria.
8 Há, porém, um espírito no homem,
e o Jó 33.4assopro do Todo-Poderoso dá-lhe Jó 38.36entendimento.
9 Os de muitos anos não é que são sábios,
nem os Jó 32.7velhos, que entendem o juízo.
10 Portanto, eu dizia: Ouvi-me;
também eu manifestarei a minha opinião.
11 Eis que aguardei as vossas palavras,
escutei as vossas razões,
enquanto buscáveis que dizer.
12 Eu vos dei toda a minha atenção,
e não houve entre vós quem convencesse a Jó,
nem refutasse as suas palavras.
13 Não digais: Nele achamos a sabedoria;
Deus é que pode vencê-lo, não o homem!
14 Ele não se dirigiu diretamente a mim,
e eu não lhe responderei com as vossas razões.
15 Estão pasmados, não respondem mais!
Faltam-lhes palavras.
16 Hei de eu esperar, porque eles não falam,
Por que estão parados e não respondem mais?
17 Eu também darei a minha resposta,
também manifestarei a minha opinião.
18 Pois estou cheio de palavras,
o espírito dentro de mim me constrange.
19 Eis que o meu peito é como o mosto sem respiradouro,
como odres novos que estão para arrebentar.
20 Falarei, para que eu ache alívio;
abrirei os meus lábios e responderei.
21 Que não seja eu, pois, Jó 13.8,10;34.19;Lv 19.15levado de respeitos humanos,
nem use de lisonja para com homem algum.
22 Pois não sei usar de lisonja;
se assim fizesse, em breve, me levaria o meu Criador.