Keresztelő János fejvétele
1 Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak, 2 És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne az erők. 3 Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért. 4 Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele élned. 5 De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt. 6 Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya ő előttük, és megtetszék Heródesnek; 7 Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki. 8 A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelő János fejét. 9 És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda. 10 És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben. 11 És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának. 12 És előjövén az ő tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.
Jézus megvendégel ötezer férfit
13 És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé őt a városokból. 14 És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá. 15 Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget. 16 Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök. 17 Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk. 18 Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám. 19 És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak. 20 És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral. 21 A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
Jézus a tengeren jár és a süllyedő Pétert felemeli
22 És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot. 23 És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott. 24 A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala. 25 Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván. 26 És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának. 27 De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! 28 Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. 29 Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. 30 De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem! 31 Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél? 32 És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél. 33 A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!
Jézus mindenkit meggyógyít, aki hozzá ér
34 És általkelvén, eljutának Genezáret földére. 35 És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának; 36 És kérik vala őt, hogy csak az ő ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának.
A morte de João Batista
1 Mt 14.1-12;Mc 6.14-29;Mt 5.1-2;Lc 9.7-9Naquele tempo, o tetrarca vd.1;Mc 8.15;Lc 3.1,19;8.3;13.31;23.7-8,11-12,15;At 4.27;12.1Herodes soube da fama de Jesus 2 e disse aos seus familiares: Mt 16.14;Mc 6.14;Lc 9.7Este é João Batista; ele ressuscitou dos mortos, e por isso nele operam virtudes sobrenaturais. 3 Pois Herodes havia mandado prender a João, atá-lo e pô-lo vd.Mt 4.12;11.2no cárcere, por causa de Mc 6.17,19,22;Lc 3.19Herodias, mulher de seu irmão Filipe; 4 porque João lhe havia dito: Lv 18.16;20.21Não te é lícito tê-la por esposa. 5 Herodes, embora quisesse matá-lo, temia ao povo, porque este o tinha como vd.Mt 11.9profeta. 6 Chegado, porém, o dia natalício de Herodes, a filha de Herodias dançou diante de todos e agradou a Herodes, 7 pelo que este prometeu, sob juramento, dar-lhe o que ela pedisse. 8 Ela, instigada por sua mãe, disse: Dá-me, num prato, a cabeça de João Batista. 9 O rei, embora entristecido, contudo, por causa dos seus juramentos e também dos convivas, mandou dar-lha 10 e ordenou que degolassem a João no cárcere. 11 Foi trazida a sua cabeça num prato, e dada à moça; e ela a levou à sua mãe. 12 Vieram os discípulos de João, levaram o corpo e sepultaram-no; e foram dar a notícia a Jesus.
A primeira multiplicação dos pães
13 Mt 14.13-21;Mc 6.32-44;Lc 9.10-17;Jo 6.1-13; cp.Mt 15.32-38Jesus, ouvindo isso, retirou-se dali numa barca para um lugar deserto, à parte; quando as multidões o souberam, seguiram-no das cidades por terra. 14 Ele, ao desembarcar, vd.Mt 9.36viu uma grande multidão, compadeceu-se dela e vd.Mt 4.23curou os seus enfermos. 15 À tarde, aproximaram-se dele os discípulos, dizendo: Este lugar é deserto, e a hora é já passada; despede, pois, as multidões, para que, indo às aldeias, comprem alguma coisa para comer. 16 Mas Jesus lhes disse: Não precisam ir; dai-lhes vós de comer. 17 Replicaram-lhe: Não temos aqui senão Mt 16.9cinco pães e dois peixes. 18 Disse-lhes ele: Trazei-mos cá. 19 Tendo mandado à multidão que se assentasse sobre a relva, tomou os cinco pães e os dois peixes e, erguendo os olhos ao céu, 1Sm 9.13;Mt 15.36;26.26;Mc 6.41;8.7;14.22;Lc 24.30;At 27.35; vd.Rm 14.6deu graças e, partindo os pães, entregou-os aos discípulos, e os discípulos entregaram-nos à multidão. 20 Todos comeram e se fartaram; e do que sobejou levantaram Mt 16.9;Mc 6.43;8.19;Lc 9.17;Jo 6.13doze cestos cheios de pedaços. 21 Ora, os que comeram foram cerca de cinco mil homens, além de mulheres e crianças.
Jesus anda sobre o mar
22 Mt 14.22-33;Mc 6.45-51;Jo 6.15-21Em seguida, obrigou os discípulos a embarcar e passar primeiro do que ele para o outro lado, enquanto ele despedia o povo. 23 Depois de despedi-lo, Mc 6.46;Lc 6.12;9.28; cp.Jo 6.15subiu só ao monte para orar. À tardinha, achava-se ali só. 24 Entretanto, a barca já estava a muitos estádios da terra, açoitada pelas ondas; porque o vento era contrário. 25 À cp.Mc 13.35; vd.Mt 24.43quarta vigília da noite, foi Jesus ter com eles, andando sobre o mar. 26 Os discípulos, vendo-o andar sobre o mar, perturbaram-se e exclamaram: É um cp.Lc 24.37fantasma! E, de medo, gritaram. 27 Mas Jesus imediatamente lhes falou: vd.Mt 9.2Tende ânimo, sou eu; Mt 17.7;28.10;Mc 6.50;Lc 5.10;12.32;Jo 6.20;Ap 1.17; cp.Mt 28.5;Lc 1.13,30;2.10não temais. 28 Disse Pedro: Se és tu, Senhor, ordena que eu vá por cima das águas até onde estás. 29 Ele disse: Vem! E Pedro, saindo da barca, andou sobre as águas e foi para Jesus. 30 Quando, porém, sentiu o vento, teve medo e, começando a submergir-se, gritou: Salva-me, Senhor! 31 No mesmo instante, Jesus, estendendo a mão, segurou-o e disse-lhe: Por que duvidaste, Mt 6.30;8.26;16.8homem de pouca fé? 32 Entrando ambos na barca, cessou o vento. 33 Os que estavam na barca, adoraram-no, dizendo: Verdadeiramente és vd.Mt 4.3Filho de Deus.
Jesus em Genesaré
34 Mt 14.34-36;Mc 6.53-56; cp.Jo 6.24-25Tendo passado para o outro lado, desembarcaram em Mc 6.53;Lc 5.1Genesaré. 35 Os homens daquele lugar, conhecendo-o, enviaram mensageiros a toda a circunvizinhança e trouxeram-lhe todos os que se achavam doentes; 36 e lhe rogavam que os deixasse tocar somente na vd.Mt 9.20fímbria da sua capa. Os que nela cp.Mt 9.21;Mc 3.10;6.56;8.22;Lc 6.19tocaram ficaram sãos.
/images/a/Tcg2NiV7ce24OT6kCIQGR)
/images/a/a0208299-6f37-40a0-66e1-2576b9435f00)