1 En vallfartssång; av David. Jag gladdes, när man sade till mig: »Vi skola gå till HERRENS hus.»2 Våra fötter fingo träda in i dina portar, Jerusalem,3 Jerusalem, du nyuppbyggda stad, där hus sluter sig väl till hus,4 dit stammarna draga upp, HERRENS stammar, efter lagen för Israel, till att prisa HERRENS namn.5 Ty där äro ställda domarstolar, stolar för Davids hus.6 Önsken Jerusalem frid; ja, dem gånge väl, som älska dig.7 Frid vare inom dina murar, välgång i dina palats!8 För mina bröders och vänners skull vill jag tillsäga dig frid.9 För HERRENS, vår Guds, hus' skull vill jag söka din välfärd.

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!3 Jeruzsálem, te [szépen] épült, mint a jól egybeszerkesztett város!4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.5 Mert ott ülnek az ítélõszékek, Dávid házának székei.6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretõk!7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!