1 För sångmästaren, till Mutlabbén; en psalm av David.2 Jag vill tacka HERREN av allt mitt hjärta; jag vill förtälja alla dina under.3 Jag vill vara glad och fröjdas i dig, jag vill lovsjunga ditt namn, du den Högste.4 Ty mina fiender vika tillbaka, de falla och förgås för ditt ansikte.5 Ja, du har utfört min rätt och min sak; du sitter på din tron såsom en rättfärdig domare.6 Du har näpst hedningarna och förgjort de ogudaktiga; deras namn har du utplånat för alltid och evinnerligen.7 Fienderna äro nedgjorda, utrotade för alltid; deras städer har du omstörtat, deras åminnelse har förgåtts.8 Men HERREN tronar evinnerligen, sin stol har han berett till doms;9 och han skall döma jordens krets med rättfärdighet, han skall skipa lag bland folken med rättvisa.10 Så vare då HERREN en borg för den förtryckte, en borg i nödens tider.11 Och må de som känna ditt namn förtrösta på dig; ty du övergiver icke dem som söka dig, HERRE.12 Lovsjungen HERREN, som bor i Sion, förkunnen bland folken hans gärningar.13 Ty han som utkräver blodskulder har kommit ihåg dem; han har icke förgätit de betrycktas klagorop.14 Var mig nådig, HERRE; se huru jag plågas av dem som hata mig, du som lyfter mig upp från dödens portar;15 på det att jag må förtälja allt ditt lov och i dottern Sions portar fröjda mig över din frälsning.16 Hedningarna hava sjunkit ned i den grav som de grävde; i det nät som de lade ut har deras fot blivit fångad.17 HERREN har gjort sig känd, han har hållit dom; han snärjer den ogudaktige i hans händers verk. Higgajón. Sela.18 DE ogudaktiga vika tillbaka, ned i dödsriket, alla hedningar, de som förgäta Gud.19 Ty icke för alltid skall den fattige vara förgäten, de betrycktas hopp skall ej varda om intet evinnerligen.20 Stå upp, HERRE; låt icke människor få överhanden, låt hedningarna bliva dömda inför ditt ansikte.21 Låt, o HERRE, förskräckelse komma över dem; må hedningarna förnimma att de äro människor. Sela.

1 Az éneklõmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.2 Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.3 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;4 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád elõtt;5 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélõ- székben ültél, mint igaz bíró.6 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.7 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.8 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az õ székét.9 És õ megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.10 És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.11 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.12 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit.13 Mert számon kéri a [kiontott] vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.14 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyûlölõim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;15 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.16 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.17 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.18 Seolba jutnak a gonoszok, [oda] minden nép, a mely elfeledkezik Istenrõl.19 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.20 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te elõtted! [ (Psalms 9:21) Rettentsd meg, Uram, õket; tudják meg a pogányok, hogy halandók õk! Szela. ]