1 Varför larma hedningarna och tänka folken fåfänglighet?2 Jordens konungar resa sig upp, och furstarna rådslå med varandra, mot HERREN och hans smorde:3 »Låt oss slita sönder deras bojor och kasta deras band ifrån oss.»4 Han som bor i himmelen ler, HERREN bespottar dem.5 Då talar han till dem i sin vrede, och i sin förgrymmelse förskräcker han dem:6 »Jag själv har insatt min konung på Sion, mitt heliga berg.»7 Jag vill förtälja om vad beslutet är; HERREN sade till mig: »Du är min son, jag har i dag fött dig.8 Begär av mig, så skall jag giva dig hedningarna till arvedel och jordens ändar till egendom.9 Du skall sönderslå dem med järnspira, såsom lerkärl skall du krossa dem.»10 Så kommen nu till förstånd, I konungar; låten varna eder, I domare på jorden.11 Tjänen HERREN med fruktan, och fröjden eder med bävan.12 Hyllen sonen, så att han icke vredgas och I förgåns på eder väg; ty snart kunde hans vrede upptändas. Saliga äro alla de som taga sin tillflykt till honom.

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:3 Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.8 Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.9 Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!