1 En psalm av David, när han flydde för sin son Absalom.2 HERRE, huru många äro icke mina ovänner! Ja, många resa sig upp mot mig.3 Många säga om mig: »Det finnes ingen frälsning för honom hos Gud.»4 Men du, HERRE, är en sköld för mig; du är min ära och den som upplyfter mitt huvud.5 Jag höjer min röst och ropar till HERREN, och han svarar mig från sitt heliga berg. Sela.6 Jag lade mig och somnade in; jag har åter vaknat upp, ty HERREN uppehåller mig.7 Jag fruktar icke för skaror av många tusen, som lägra sig mot mig runt omkring.8 Stå upp, HERRE, fräls mig, min Gud; ty du slår alla mina fiender på kinden, du krossar de ogudaktigas tänder.9 Hos HERREN är frälsningen; över ditt folk komme din välsignelse. Sela.

1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elõl való futásakor.2 Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!3 Sokan mondják az én lelkem felõl: Nincs számára segítség Istennél, Szela.4 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsõségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.5 Felszóval kiálték az Úrhoz, és õ meghallgata engemet, az õ szentsége hegyérõl. Szela.6 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.7 Nem félek sok ezernyi néptõl sem, a mely köröskörül felállott ellenem.8 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted. [ (Psalms 3:9) Az Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela. ]