1 Provérbios de Salomão, filho de Davi, rei de Israel:2 Para se conhecer a sabedoria e a instrução; Para se discernirem as palavras de inteligência;3 Para se instruir em sábio procedimento, Em justiça, juízo e eqüidade;4 Para se dar prudência aos simples, Conhecimento e discrição ao mancebo.5 Ouça o sábio, e cresça na ciência, E adquira o entendido o poder de se governar,6 Para entender provérbio e parábola, As palavras do sábio, e os seus aforismos.7 O temor de Jeová é o princípio do conhecimento, Mas os insensatos desprezam a sabedoria e a instrução.8 Ouve, filho meu, a instrução de teu pai. E não abandones o ensino de tua mãe;9 Pois serão para a tua cabeça grinaldas de graça, E colares para o teu pescoço.10 Filho meu, se os pecadores te quiserem seduzir, Não consintas.11 Se disserem: Vem conosco, Ponhamo-nos em emboscada para derramar sangue, Espreitemos sem motivo o inocente;12 Como o Cheol, traguemo-los vivos, E inteiros como os que baixam à cova;13 Acharemos toda a sorte de bens preciosos, Encheremos de despojos as nossas casas;14 Lança conosco a tua sorte, Teremos todos nós uma só bolsa:15 Filho meu, não os acompanhes no caminho, Guarda da sua vereda os teus pés;16 Porque os seus pés correm para o mal, E eles se dão pressa a derramar sangue.17 Pois debalde se estende a rede À vista de qualquer ave.18 Estes põem-se em emboscada contra o seu próprio sangue, E espreitam as suas próprias vidas.19 Tal é a sorte daquele que tem o espírito de ganância; Este espírito tira a vida de quem o possui.20 A sabedoria grita nas ruas, Nas praças levanta a sua voz;21 Clama no lugar mais concorrido, À entrada das portas e na cidade profere as suas palavras:22 Até quando, ó estúpidos, amareis a estupidez? Até quando se deleitarão no escárnio os escarnecedores, E aborrecerão os loucos o conhecimento?23 Convertei-vos pela minha repreensão: Eis que vos exporei o meu pensamento, E vos farei conhecer as minhas palavras.24 Visto que eu clamei, e vós recusastes; Estendi a mão, e ninguém se importou;25 Visto que rejeitastes todo o meu conselho, E não quisestes a minha repreensão:26 Também eu me rirei no dia da vossa calamidade, E zombarei quando vos sobrevier o terror,27 Quando vos sobrevier o terror como uma tempestade, Quando vos passar a calamidade como um redemoinho, Quando vos sobrevierem a tribulação e a angústia.28 Então me invocarão, porém não responderei; Diligentemente me procurarão, porém não me acharão.29 Pois que aborreceram o conhecimento, E não escolheram o temor de Jeová;30 Não quiseram o meu conselho, E desprezaram toda a minha repreensão;31 Portanto comerão do fruto do seu caminho, E se fartarão dos seus conselhos.32 Pois o retroceder dos estúpidos os matará, E a prosperidade dos loucos os destruirá.33 Mas quem me ouvir, habitará em segurança, E ficará tranqüilo, sem receio do mal.

1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;4 Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.5 Hallja a bölcs és öregbítse az õ tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.10 Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktõl;16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elõtt:18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az õ szavát.21 Lármás utczafõkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az õ beszédit.22 Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a tudományt?!23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.24 Mivelhogy hívtalak [titeket,] és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.27 Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljõ ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.29 Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.31 Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ tanácsokból megelégednek.32 Mert az együgyûeknek pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétõl.