1 Como a neve no verão, e como a chuva no tempo da ceifa, Assim a honra não convém ao tolo.2 Como o pássaro no seu vaguear e como a andorinha no seu voar, Assim a maldição sem motivo não encontra pouso.3 O açoite para o cavalo, o freio para o jumento E a vara para as costas dos tolos.4 Não respondas ao louco segundo a sua loucura, Para que não te faças semelhante a ele.5 Responde ao louco segundo a sua loucura, Para que ele não seja sábio aos seus olhos.6 Os pés decepa, e o dano bebe, Quem envia mensageiros por intermédio dum tolo.7 As pernas do coxo pendem frouxas, Assim é a parábola na boca dos tolos.8 Como o que ata a pedra na funda, Assim é quem dá honra ao tolo.9 Como o espinho que entra na mão do bêbado, Assim é a parábola na boca do tolo.10 Como o flecheiro que fere a todos, Assim é quem ajusta ao tolo e aos transeuntes.11 Como o cão que torna ao seu vômito, Assim é o tolo que reitera a sua estultícia.12 Vês a um homem que é sábio aos seus olhos? Maior esperança há para o tolo do que para ele.13 O preguiçoso diz: Há um leão no caminho, Um leão está nas ruas.14 Como a porta se revolve sobre os seus gonzos, Assim o preguiçoso sobre o seu leito.15 O preguiçoso mete a mão no prato, Difícil lhe é reconduzi-la à boca.16 Mais sábio é o preguiçoso aos seus olhos, Do que sete homens, que sabem responder bem.17 Quem ao passar se intromete numa rixa que não lhe toca, É como aquele que toma um cão pelas orelhas.18 Como o louco que atira tições, Flechas e morte,19 Assim é o homem que engana ao seu próximo, E diz: Não estou eu brincando?20 Por falta de lenha apaga-se o fogo; E onde não há mexeriqueiro, cessa a contenda.21 Como os carvões para as brasas e a lenha para o fogo, Assim é o homem contencioso para acender rixas.22 As palavras do mexeriqueiro são como doces bocados, Que penetram até o fundo das entranhas.23 Como um vaso de barro, coberto da escória da prata, Assim são os lábios ardentes e o coração mau.24 Aquele que aborrece dissimula com os lábios, Mas entesoura a traição dentro de si;25 Quando ele te falar num tom suplicante, não o creias; Porque há sete abominações no seu coração.26 Ainda que o seu ódio se encubra com dissimulação, A sua malícia será abertamente revelada perante a congregação.27 O que abre uma cova, cairá nela; E a pedra voltará sobre quem a revolve.28 A língua mentirosa aborrece aos que ela tem ferido; E a boca lisonjeira opera a ruína.

1 Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.4 Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;5 Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.7 [Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz.9 [Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.10 Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl!13 Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon!14 [Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.15 Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.16 Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,19 Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.22 A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.23 [Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.24 Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.26 Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.27 A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.28 A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.