1 Não te glories do dia de amanhã, Porque não sabes o que um dia pode dar à luz.2 Seja outro o que te louve, e não a tua boca; Seja um estrangeiro, e não os teus lábios.3 A pedra é pesada, e a areia é carregada; Mas a cólera dum insensato é mais pesada do que ambas elas.4 Cruel é o furor, e impetuosa é a ira; Mas quem pode resistir a inveja?5 Melhor é a repreensão aberta Do que o amor escondido.6 Fiéis são as feridas dum amigo, Mas os beijos dum inimigo são enganadores.7 A alma farta pisa ao favo de mel, Mas para o faminto todo o amargo é doce.8 Como o pássaro que vagueia do seu ninho, Assim é o homem que vagueia do seu lugar.9 O óleo e o perfume alegram o coração, O mesmo fazem os doces conselhos dum amigo afetuoso.10 Não abandones o teu amigo, ou o amigo de teu pai; E não entres na casa de teu irmão no dia da tua calamidade. Mais vale um vizinho que está perto do que um irmão que está longe.11 Filho meu, sê sábio, e alegra ao meu coração, Para que eu responda àquele que me vitupera.12 O homem prudente vê o mal, e esconde-se; Mas os simples passam adiante e recebem dano.13 Deve-se tirar o vestido àquele que é fiador por outro, E tomar como penhor quem se obriga por uma mulher estranha.14 Quem bendiz ao seu amigo em alta voz, levantando-se de manhã cedo, Isso lhe será contado como maldição.15 A goteira continua num dia chuvoso, E a mulher contenciosa são semelhantes.16 Aquele que quer retê-la, retém o vento, E a sua direita pega em óleo.17 O ferro com o ferro se aguça, Assim o homem aguça o rosto do seu amigo.18 Quem guarda a figueira, comerá do fruto dela; E aquele que ministra ao seu senhor, será honrado.19 Como na água o rosto corresponde ao rosto, Assim o coração do homem ao homem.20 Cheol e Abadom nunca se fartam; E os olhos do homem nunca se saciam.21 O crisol é para a prata, e o forno para o ouro; E o homem é provado pelos louvores que recebe.22 Ainda que pises num gral o insensato entre grãos pilados, Contudo dele não se apartará a sua estultícia.23 Procura conhecer o estado dos teus rebanhos, Atende bem aos teus gados,24 Porque as riquezas não duram para sempre. Acaso permanece a coroa para todas as gerações?25 O feno é removido, aparece a erva verde E recolhem-se as ervas dos montes.26 Os cordeiros são para te vestires, E os cabritos para o preço do campo.27 Bastará o leite das cabras para o teu alimento, para o alimento da tua casa, E para o sustento das tuas escravas.

1 Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád.]2 Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.3 Nehézség van a kõben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettõnél.4 A búsulásban kegyetlenség [van,] és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt?5 Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.6 Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja.7 A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes.8 Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl.9 [Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.]10 A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.11 Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.12 Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.13 Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.14 A ki nagy hangon áldja az õ barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.15 A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.16 Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal találkozik.17 [Miképen] egyik vassal a másikat élesítik, [a képen] az ember élesíti az õ barátjának orczáját.18 [Mint] a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ urára vigyáz, tiszteltetik.19 Mint a vízben egyik orcza a másikat [megmutatja,] úgy egyik embernek szíve a másikat.20 [Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek.21 [Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében [próbáltatik meg, úgy] az ember az õ híre-neve szerint.22 Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörõvel a megtört gabona között, nem távoznék el õ tõle az õ bolondsága.23 Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.24 Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é?25 [Mikor] levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek:26 Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául,27 És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.