1 Filho meu, observa as minhas palavras, E entesoura em ti os meus mandamentos.2 Observa os meus mandamentos e vive, Guarda a minha lei como a menina dos teus olhos,3 Ata-os aos teus dedos, E escreve-os na tábua do teu coração.4 Dize à sabedoria: Tu és minha irmã, E chama ao entendimento a tua parenta,5 Para te guardarem da mulher estranha, Da estrangeira que lisonjeia com as suas palavras.6 Pois estando eu à janela da minha casa, Espiei pelas minhas grades;7 Vi entre os simples, Discerni entre os moços Um mancebo falto de entendimento,8 Que passava pelas ruas junto à esquina da estrangeira, Seguindo o caminho da casa dela,9 No crepúsculo, à tarde do dia, À noite fechada, e na escuridão.10 Eis que lhe saía ao encontro uma mulher, Ornada à moda das prostitutas, e astuta de coração.11 Ela é turbulenta e obstinada; Os seus pés não param em casa:12 Ora está nas ruas, ora nas praças, E põe-se de emboscada a cada esquina.13 Assim pegou dele, e o beijou, E com uma cara sem vergonha lhe disse:14 Sacrifícios de ofertas pacíficas estão comigo; Hoje paguei os meus votos.15 Por isso saí para me encontrar contigo, Para te procurar, e te achei.16 Cobri a minha cama com cobertas, Com colchas de linho do Egito, de várias cores.17 Perfumei o meu leito Com mirra, aloés e cinamomo.18 Vem, embriaguemo-nos de amor, até que amanheça o dia: Alegremo-nos com amores.19 Pois meu marido não está em casa, Foi fazer uma viagem dilatada;20 Levou consigo um saquitel de dinheiro; Lá para o dia da lua cheia voltará para casa.21 Ela fê-lo ceder com o seu muito falar, Com a lisonja dos seus lábios o arrasta.22 Ele a segue logo, Como o boi que vai ao matadouro, Ou como louco agrilhoado para a correção,23 Até que uma seta lhe traspasse o fígado, Como o pássaro se apressa para o laço, Sem saber que está armado contra a sua vida.24 Agora, pois, filhos, escutai-me; E atendei às palavras da minha boca.25 Não se desvie para os seus caminhos o teu coração, Não andes perdido pelas suas veredas.26 Pois ela a muitos tem feito cair feridos; E muitíssimos são os que têm sido mortos por ela.27 A sua casa é o caminho do Cheol, Que desce às câmaras da morte.

1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerõsödnek nevezd,5 Hogy megõrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az õ beszédivel hizelkedõ idegentõl.6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menõ úton lépeget,9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.10 És ímé, egy asszony eleibe jõ, paráznának öltözetében, álnok az õ elméjében.11 Mely csélcsap és vakmerõ, a kinek házában nem maradhatnak meg az õ lábai.12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.13 És megragadá õt és megcsókolá õt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.15 Azért jövék ki elõdbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésû szõnyegekkel.17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.18 No foglaljuk magunkat bõségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.20 Egy erszény pénzt võn kezéhez; holdtöltére jõ haza.21 [És] elhiteté õt az õ mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá õt.22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítõ békóba;23 Mígnem átjárja a nyíl az õ máját. Miképen siet a madár a tõrre, és nem tudja, hogy az az õ élete ellen van.24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.27 Sírba vívõ út az õ háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.