1 Aquele que, sendo muitas vezes repreendido, endurece a sua cerviz, Será de repente quebrantado, sem que haja remédio.2 Quando se multiplicam os justos, regozija-se o povo; Mas quando o perverso toma o governo, o povo geme.3 O homem que ama a sabedoria, alegra a seu pai; Mas quem freqüenta a companhia das prostitutas, disperdiça a sua fazenda.4 O rei pela justiça estabelece a terra, Mas o amigo de impostos a transtorna.5 O homem que lisonjeia ao seu próximo, Arma-lhe uma rede aos passos.6 Na transgressão do homem mau há laço, Mas o justo jubila e se regozija.7 O justo toma conhecimento da causa dos pobres, O perverso não tem conhecimento para a conhecer.8 Os homens escarnecedores abrasam a cidade, Mas os sábios desviam a ira.9 Se o homem sábio disputar com o insensato, Quer se agaste, quer se ria, não haverá descanso.10 Os sanguinolentos aborrecem o íntegro; E quanto ao reto, procuram tirar-lhe a vida.11 O tolo derrama toda a sua ira, Mas o sábio a reprime e aplaca.12 Se o governador atende às mentiras, Todos os seus servos são perversos.13 O pobre e o opressor se encontram, Jeová alumia os olhos de ambos.14 O rei que julga fielmente os pobres, Terá o seu trono estabelecido para sempre.15 A vara e a repreensão dão sabedoria, Mas a criança, deixada a si, envergonha a sua mãe.16 Quando os perversos se multiplicam, multiplicam-se as transgressões; Mas os justos verão a queda deles.17 Corrige o teu filho, e ele te fará descansar; Ele trará delícias à tua alma.18 Onde não há revelação, o povo fica sem freio; Mas aquele que guarda a lei, esse é feliz.19 O servo se não emendará com palavras; Porque ainda que entenda, não obedecerá.20 Vês tu um homem precipitado no falar? Mais esperança há para o tolo do que para ele.21 Aquele que cria delicadamente ao seu servo desde a meninice, Nele terá por fim um filho.22 O homem irascível excita rixas, E o furioso multiplica transgressão.23 A soberba do homem o abaterá, Mas o humilde de espírito receberá honra.24 Aquele que é sócio dum ladrão, aborrece a sua alma; Ouve-o sol juramento, e nada denuncia.25 O medo do homem traz um laço; Mas quem confia em Jeová, está seguro.26 Muitos procuram o favor do governador, Mas a sentença de cada um vem de Jeová.27 O homem injusto é abominação aos justos, E o reto no seu caminho é abominação ao perverso.

1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.3 A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.4 A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.6 A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad.7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.10 A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.11 Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.14 A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.15 A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.18 Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!19 [Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!21 A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú.22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.23 Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.24 A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.25 Az emberektõl való félelem tõrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete.27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.