1 Filho meu, atende à minha sabedoria; Inclina o teu ouvido para a minha prudência,2 A fim de que observes a discrição, E os teus lábios guardem o conhecimento.3 Pois os lábios da prostituta destilam mel, E a sua boca é mais macia do que o azeite;4 Mas o seu fim é amargoso como o absinto, E agudo como espada de dois gumes.5 Os seus pés descem à morte, Os seus passos seguem o caminho do Cheol.6 Ela não faz plana a vereda da vida, Incertos são os seus caminhos, e ela o ignora.7 Agora, pois, filhos, escutai-me, E não vos desvieis das palavras da minha boca.8 Afasta para longe dela o teu caminho, E não chegues à porta da sua casa,9 Para que não dês a outros a tua honra, E os teus anos a cruéis:10 Para que não suceda que estrangeiros se fartem dos teus bens, E os teus trabalhos vão para casa alheia;11 E gemas no teu fim, Quando forem consumidos a tua carne e o teu corpo,12 E que digas: Como tenho aborrecido a instrução, E como tem desprezado o meu coração a repreensão;13 Não tenho obedecido à voz dos que me ensinavam, Nem tenho inclinado o meu ouvido para os que instruíam!14 Quase que me achei em todo o mal, Que sucedeu no meio da congregação e da assembléia.15 Bebe água da tua própria cisterna, E água que corre do teu poço.16 Hão de espalhar-se os teus mananciais para fora, E os teus ribeiros de água nas ruas?17 Sejam para ti só, E não para estrangeiros juntamente contigo.18 Seja a tua fonte abençoada, E regozija-te na mulher da tua mocidade.19 Como corça amável e graciosa cabra montez, Satisfaçam-te os seus peitos em todo o tempo; E sejas sempre arrebatado pelo seu amor.20 Por que, filho meu, havias de ser arrebatado por uma prostituta, E abraçarias o seio duma estrangeira?21 Pois os caminhos do homem estão diante dos olhos de Jeová, O qual lhe torna planas todas as suas veredas.22 As suas próprias iniqüidades prenderão o perverso, E pelas cordas do seu pecado será detido.23 Ele morrerá por falta de instrução, E na grandeza da sua loucura se perderá.

1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.4 De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.5 Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]11 Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,12 És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,13 És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?21 Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.23 Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.