1 Mais vale a escolha dum bom nome do que as grandes riquezas, E melhor é a estima do que a prata e o ouro.2 O rico e o pobre se encontram, Jeová é quem faz tanto um como outro.3 O homem prudente vê o mal e esconde-se, Os simples passam adiante e recebem dano.4 A recompensa da humildade e do temor a Jeová É a riqueza, a honra e a vida.5 Espinhos e laços acham-se no caminho do perverso; Quem guarda a sua alma, afastar-se-á deles.6 Educa a criança no caminho em que deve andar, E ainda quando for velho, não se desviará dele.7 O rico domina sobre os pobres, E quem toma emprestado, servo é do que lhe empresta.8 Aquele que semeia a iniqüidade, colherá males; E a vara da sua indignação se acabará.9 Quem é caritativo, será abençoado; Porque dá do seu pão ao pobre.10 Lança fora o escarnecedor, e com ele se irá a contenda; Cessarão a rixa e a ignomínia.11 Quem ama a pureza do coração, E tem graça nos seus lábios, desse será amigo o rei.12 Os olhos de Jeová conservam o que tem conhecimento, Mas ele transtorna as palavras do prevaricador.13 O preguiçoso diz: Há um leão lá fora; Serei morto no meio das ruas.14 Cova profunda é a boca das mulheres estranhas; Quem é odiado de Jeová, cairá nela.15 A estultícia está ligada ao coração da criança, Mas a vara da correção a afastará dela.16 Quem para aumentar o seu lucro oprime ao pobre, E dá ao rico, só consegue a penúria.17 Inclina o teu ouvido e ouve as palavras do sábio, E aplica o teu coração ao meu conhecimento.18 Porque é coisa suave se os guardares dentro de ti, E forem eles presentes nos teus lábios.19 Para que a tua confiança esteja em Jeová, A ti te quero hoje instruir.20 Porventura não te escrevi coisas excelentes Acerca dos conselhos e dos conhecimentos,21 Para te fazer conhecer a certeza das palavras da verdade, A fim de que em resposta refiras palavras de verdade aos que te enviarem?22 Não roubes ao pobre, porque é pobre, Nem oprimas ao aflito na porta;23 Pois Jeová pleiteará a causa deles, E tirará a vida daqueles que os despojam.24 Não te associes com o homem iracundo, Nem andes com o homem colérico,25 Para que não aprendas as suas veredas, E tragas a destruição sobre a tua alma.26 Não sejas dos que se comprometem, E dos que servem de fiadores de dívidas.27 Se não tens com que pagar, Por que tiraria alguém a tua cama de debaixo de ti?28 Não removas o antigo marco, Que teus pais puseram.29 Vês tu a um homem perito na sua vocação? Esse não assistirá perante homens obscuros.

1 Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.2 A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettõt pedig az Úr szerzi.3 Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják.4 Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.5 Tövisek [és] tõrök vannak a gonosznak útában; a ki megõrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.6 Tanítsd a gyermeket az õ útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.7 A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevõ a kölcsönadónak.8 A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az õ haragjának vesszeje megtöretik.9 Az irgalmas szemû ember megáldatik, mert adott az õ kenyerébõl a szegénynek.10 Ûzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.11 A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.12 Az Úrnak szemei megõrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja.13 A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném.14 Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik.15 A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; [de] a fenyítés vesszeje messze elûzi õ tõle azt.16 A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az õ [marháját]; a ki ád a gazdagnak: végre szûkölködésre [jut.]17 Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra.18 Mert gyönyörûséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon!19 Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.20 Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban?21 Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldõidnek.22 Ne rabold ki a szegényt, mert szegény õ; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;23 Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az õ kirablóik életét elragadja.24 Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködõvel ne menj;25 Hogy el ne tanuld az õ útait, és tõrt ne keress tennen magadnak.26 Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.27 Ha nincs néked mibõl megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad?28 Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.29 Láttál-é az õ dolgában szorgalmatos embert? A királyok elõtt álland, nem marad meg az alsó rendûek között.