1 Pildele lui Solomon, fiul lui David, împăratul lui Israel,

2 pentru cunoaşterea înţelepciunii şi învăţăturii, pentru înţelegerea cuvintelor minţii;

3 pentru căpătarea învăţăturilor de bun simţ, de dreptate, de judecată şi de nepărtinire;

4 ca să dea celor neîncercaţi agerime de minte, tînărului cunoştinţă şi chibzuinţă, -

5 să asculte însă şi înţeleptul, şi îşi va mări ştiinţa, şi cel priceput, şi va căpăta iscusinţă-

6 pentru prinderea înţelesului unei pilde sau al unui cuvînt adînc, înţelesul cuvintelor înţelepţilor şi al cuvintelor lor cu tîlc.

7 Frica Domnului este începutul ştiinţei; dar nebunii nesocotesc înţelepciunea şi învăţătura.

8 Ascultă, fiule, învăţătura tatălui tău, şi nu lepăda îndrumările mamei tale!

9 Căci ele sînt o cunună plăcută pe capul tău, şi un lanţ de aur la gîtul tău.

10 Fiule, dacă nişte păcătoşi vor să te amăgească, nu te lăsa cîştigat de ei!

11 Dacă-ţi vor zice: ,,Vino cu noi! Haidem să întindem curse ca să vărsăm sînge, să întindem fără temei laţuri celui nevinovat;

12 haidem să -i înghiţim de vii, ca locuinţa morţilor, şi întregi, ca pe cei ce se pogoară în groapă;

13 vom găsi tot felul de lucruri scumpe, şi ne vom umplea casele cu pradă;

14 vei avea şi tu partea ta la fel cu noi, o pungă vom avea cu toţii!`` -

15 fiule, să nu porneşti la drum cu ei, abate-ţi piciorul de pe cărarea lor!

16 Căci picioarele lor aleargă la rău, şi se grăbesc să verse sînge.

17 Dar degeaba se aruncă laţul înaintea ochilor tuturor păsărilor;

18 căci ei întind curse tocmai împotriva sîngelui lor, şi sufletului lor îşi întind ei laţuri.

19 Aceasta este soarta tuturor celor lacomi de cîştig: lăcomia aduce pierderea celor ce se dedau la ea.

20 Înţelepciunea strigă pe uliţe, îşi înalţă glasul în pieţe:

21 strigă unde e zarva mai mare; la porţi, în cetate, îşi spune cuvintele ei:

22 ,,Pînă cînd veţi iubi prostia, proştilor? Pînă cînd le va plăcea batjocoritorilor batjocura, şi vor urî nebunii ştiinţa?

23 Întoarceţi-vă să ascultaţi mustrările mele! Iată, voi turna duhul meu peste voi, vă voi face cunoscut cuvintele mele...

24 Fiindcă eu chem şi voi vă împotriviţi, fiindcă îmi întind mîna şi nimeni ia seama,

25 fiindcă lepădaţi toate sfaturile mele, şi nu vă plac mustrările mele,

26 de aceea şi eu, voi rîde cînd veţi fi în vreo nenorocire, îmi voi bate joc de voi cînd vă va apuca groaza,

27 cînd vă va apuca groaza ca o furtună, şi cînd vă va învălui nenorocirea ca un vîrtej, cînd va da peste voi necazul şi strîmtorarea.

28 Atunci mă vor chema, şi nu voi răspunde; mă vor căuta, şi nu mă vor găsi.

29 Pentrucă au urît ştiinţa, şi n'au ales frica Domnului,

30 pentrucă n'au iubit sfaturile mele, şi au nesocotit toate mustrările mele.

31 De aceea se vor hrăni cu roada umbletelor lor, şi se vor sătura cu sfaturile lor.

32 Căci împotrivirea proştilor îi ucide, şi liniştea nebunilor îi pierde;

33 dar cel ce m'ascultă va locui fără grijă, va trăi liniştit şi fără să se teamă de vreun rău.

1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,

2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

4 Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

5 Hallja a bölcs és öregbítse az õ tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.

9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

10 Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktõl;

16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.

17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elõtt:

18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az õ szavát.

21 Lármás utczafõkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az õ beszédit.

22 Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a tudományt?!

23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

24 Mivelhogy hívtalak [titeket,] és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.

27 Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljõ ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

29 Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

31 Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ tanácsokból megelégednek.

32 Mert az együgyûeknek pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.

33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétõl.