1 Un răspuns blînd potoleşte mînia, dar o vorbă aspră aţîţă mînia.2 Limba înţelepţilor dă ştiinţă plăcută, dar gura nesocotiţilor împroaşcă nebunie. -3 Ochii Domnului sînt în orice loc, ei văd pe cei răi şi pe cei buni. -4 Limba dulce este un pom de viaţă, dar limba stricată zdrobeşte sufletul. -5 Nesocotitul dispreţuieşte învăţătura tatălui său, dar cine ia seama la mustrare ajunge înţelept. -6 În casa celui neprihănit este mare belşug, dar în cîştigurile celui rău este turburare. -7 Buzele înţelepţilor samănă ştiinţa, dar inima celor nesocotiţi este stricată. -8 Jertfa celor răi este o scîrbă înaintea Domnului, dar rugăciunea celor fără prihană Îi este plăcută. -9 Calea celui rău este urîtă Domnului, dar El iubeşte pe cel ce umblă după neprihănire. -10 Cine părăseşte cărarea este aspru pedepsit, şi cine urăşte mustrarea va muri. -11 Locuinţa morţilor şi Adîncul sînt cunoscute Domnului, cu cît mai mult inimile oamenilor! -12 Batjocoritorului nu -i place să fie mustrat, de aceea nu se duce la cei înţelepţi. -13 O inimă veselă înseninează faţa; dar cînd inima este tristă, duhul este mîhnit. -14 Inima celor pricepuţi caută ştiinţa, dar gura nesocotiţilor găseşte plăcere în nebunie. -15 Toate zilele celui nenorocit sînt rele, dar cel cu inima mulţămită are un ospăţ necurmat. -16 Mai bine puţin, cu frică de Domnul, de cît o mare bogăţie, cu turburare! -17 Mai bine un prînz de verdeţuri, şi dragoste, de cît un bou îngrăşat, şi ură. -18 Un om iute la mînie stîrneşte certuri, dar cine este încet la mînie potoleşte neînţelegerile. -19 Drumul leneşului este ca un hăţiş de spini, dar cărarea celor fără prihană este netezită. -20 Un fiu înţelept este bucuria tatălui său, dar un om nesocotit dispreţuieşte pe mamă-sa. -21 Nebunia este o bucurie pentru cel fără minte, dar un om priceput merge pe drumul cel drept. -22 Planurile nu izbutesc, cînd lipseşte o adunare care să chibzuiască, dar izbutesc cînd sînt mulţi sfetnici. -23 Omul are bucurie să dea un răspuns cu gura lui, şi ce bună este o vorbă spusă la vreme potrivită! -24 Pentru cel înţelept cărarea vieţii duce în sus, ca să -l abată de la locuinţa morţilor, care este jos. -25 Domnul surpă casa celor mîndri, dar întăreşte hotarele văduvei. -26 Gîndurile rele sînt urîte Domnului, dar cuvintele prietenoase sînt curate înaintea Lui. -27 Cel lacom de cîştig îşi turbură casa, dar cel ce urăşte mita va trăi. -28 Inima celui neprihănit se gîndeşte ce să răspundă, dar gura celor răi împroaşcă răutăţi. -29 Domnul Se depărtează de cei răi, dar ascultă rugăciunea celor neprihăniţi. -30 O privire prietenoasă înveseleşte inima, o veste bună întăreşte oasele. -31 Urechea care ia aminte la învăţăturile cari duc la viaţă, locuieşte în mijlocul înţelepţilor. -32 Cel ce leapădă certarea îşi dispreţuieşte sufletul, dar cel ce ascultă mustrarea capătă pricepere. -33 Frica de Domnul este şcoala înţelepciunii, şi smerenia merge înaintea slavei. -

1 Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.3 Minden helyeken [vannak] az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.4 A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.5 A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.6 Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.7 A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.8 Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.9 Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.10 Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.11 A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.12 Nem szereti a csúfoló a feddést, [és] a bölcsekhez nem megy.13 A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.14 Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.15 Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma [van.]16 Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.17 Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.18 A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást.19 A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.20 A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.21 A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.22 Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek.23 Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó!24 Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.25 A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.26 Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.27 Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.28 Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.29 Messze [van] az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.30 A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat.31 A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.32 A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.33 Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.