1 Inima împăratului este ca un rîu de apă în mîna Domnului, pe care îl îndreaptă încotro vrea. -

2 Omul socoteşte că toate căile lui sînt fără prihană, dar Cel ce cercetează inimile este Domnul. -

3 A face dreptate şi judecată, este mai plăcut Domnului decît jertfele. -

4 Privirile trufaşe şi inima îngîmfată, această candelă a celor răi, nu este decît păcat. -

5 Planurile omului harnic nu duc de cît la belşug, dar celce lucrează cu grabă n'ajunge de cît la lipsă. -

6 Comorile cîştigate cu o limbă mincinoasă sînt o deşertăciune care fuge, şi ele duc la moarte. -

7 Silnicia celor răi îi mătură, pentrucă nu vor să facă ce este drept. -

8 Cel vinovat merge pe căi sucite, dar cel nevinovat face ce este bine.

9 Mai bine să locuieşti într'un colţ pe acoperiş, decît cu o nevastă gîlcevitoare într'o casă mare. -

10 Sufletul celui rău doreşte răul, semenul lui n'are nici o trecere înaintea lui. -

11 Cînd este pedepsit batjocoritorul, prostul se face înţelept: şi cînd se dă învăţătură celui înţelept, el capătă ştiinţa. -

12 Cel neprihănit se uită la casa celui rău, şi vede ce repede sînt aruncaţi cei răi în nenorocire. -

13 Cine îşi astupă urechea la strigătul săracului, nici el nu va căpăta răspuns, cînd va striga. -

14 Un dar făcut în taină potoleşte mînia, şi o mită dată pe ascuns potoleşte cea mai puternică mînie. -

15 Este o bucurie pentru cel neprihănit să facă ce este bine, dar pentru ceice fac răul este o groază. -

16 Omul care se abate dela calea înţelepciunii, se va odihni în adunarea celor morţi. -

17 Cine iubeşte petrecerile va duce lipsă, şi cine iubeşte vinul şi untdelemnul dresurilor nu se îmbogăţeşte. -

18 Cel rău slujeşte ca preţ de răscumpărare pentru cel neprihănit, şi cel stricat, pentru oamenii fără prihană. -

19 Mai bine să locuieşti într'un pămînt pustiu, de cît cu o nevastă gîlcevitoare şi supărăcioasă. -

20 Comori de preţ şi untdedelemn sînt în locuinţa celui înţelept, dar omul fără minte le risipeşte. -

21 Cine urmăreşte neprihănirea şi bunătatea, găseşte viaţă, neprihănire şi slavă. -

22 Înţeleptul cucereşte cetatea vitejilor, şi doboară puterea în care se încredeau. -

23 Cine îşi păzeşte gura şi limba, îşi scuteşte sufletul de multe necazuri. -

24 Cel mîndru şi trufaş se cheamă batjocoritor: el lucrează cu aprinderea îngîmfării.

25 Poftele leneşului îl omoară, pentrucă nu vrea să lucreze cu mînile. -

26 Toată ziua o duce numai în pofte: dar cel neprihănit dă fără zgîrcenie. -

27 Jertfa celor răi este o scîrbă înaintea Domnului, cu cît mai mult cînd o aduc cu gînduri nelegiuite. -

28 Martorul mincinos va pieri, dar omul care ascultă bine va vorbi totdeauna cu izbîndă. -

29 Cel rău ia o înfăţişare neruşinată, dar omul fără prihană îşi îmbunătăţeşte calea. -

30 Nici înţelepciunea, nici priceperea, nici sfatul n'ajută împotriva Domnului. -

31 Calul este pregătit pentru ziua bătăliei, dar biruinţa este a Domnului. -

1 Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!

2 Az embernek minden úta igaz a maga szemei elõtt; de a szívek vizsgálója az Úr.

3 Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.

4 A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bûn.

5 A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra [van;] valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre [jut.]

6 A hamisságnak nyelvével gyûjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.

7 Az istentelenek pusztítása magával ragadja õket; mert nem akartak igazságot cselekedni.

8 Tekervényes a bûnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.

9 Jobb a tetõ ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.

10 Az istentelennek lelke kiván gonoszt; [és] az õ szeme elõtt nem talál könyörületre az õ felebarátja.

11 Mikor a csúfolót büntetik, az együgyû lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, õ veszi eszébe a tudományt.

12 Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.

13 A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; õ is kiált, de meg nem hallgattatik.

14 A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.

15 Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedõinek.

16 Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.

17 Szûkölködõ ember [lesz], a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!

18 Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen [büntettetik meg.]

19 Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddõdõ és haragos asszonynyal.

20 Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.

21 A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.

22 A hõsök városába felmegy a bölcs, és lerontja az õ bizodalmoknak erejét.

23 A ki megõrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.

24 A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.

25 A restnek kivánsága megemészti õt; mert az õ kezei nem akarnak dolgozni.

26 Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg [adományát.]

27 Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.

28 A hazug bizonyság elvész; a ki pedig [jól] figyelmez, örökké szól.

29 Megkeményíti az istentelen ember az õ orczáját; az igaz pedig jól rendeli az õ útát.

30 Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.

31 Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!