1 Fiule, dacă te-ai pus chezaş pentru aproapele tău, dacă te-ai prins pentru altul,
2 dacă eşti legat prin făgăduinţa gurii tale, dacă eşti prins de cuvintele gurii tale,
3 fă totuş lucrul acesta, fiule: desleagă-te, căci ai căzut în mîna aproapelui tău! De aceea du-te, aruncă-te cu faţa la pămînt, şi stăruieşte de el.
4 Nu da somn ochilor tăi, nici aţipire pleoapelor tale!
5 Scapă din mîna lui cum scapă căprioara din mîna vînătorului, şi ca pasărea din mîna păsărarului...
6 Du-te la furnică, leneşule; uită-te cu băgare de seamă la căile ei, şi înţelepţeşte-te!
7 Ea n'are nici căpetenie, nici priveghetor, nici stăpîn;
8 totuş îşi pregăteşte hrana vara, şi strînge de ale mîncării în timpul secerişului.
9 Pînă cînd vei sta culcat, leneşule? Cînd te vei scula din somnul tău?
10 Să mai dormi puţin, să mai aţipeşti puţin, să mai încrucişezi puţin mînile ca să dormi!...
11 Şi sărăcia vine peste tine, ca un hoţ, şi lipsa, ca un om înarmat.
12 Omul de nimic, omul nelegiuit, umblă cu neadevărul în gură,
13 clipeşte din ochi, dă din picior, şi face semne cu degetele.
14 Răutatea este în inima lui, urzeşte lucrurile rele într'una, şi stîrneşte certuri.
15 De aceea nimicirea îi va veni pe neaşteptate; va fi zdrobit deodată, şi fără leac.
16 Şase lucruri urăşte Domnul, şi chiar şapte Îi sînt urîte:
17 ochii trufaşi, limba mincinoasă, mînile... cari varsă sînge nevinovat,
18 inima care urzeşte planuri nelegiuite, picioarele cari aleargă repede la rău,
19 martorul mincinos, care spune minciuni, şi cel ce stîrneşte certuri între fraţi.
20 Fiule, păzeşte sfaturile tatălui tău, şi nu lepăda învăţătura mamei tale:
21 leagă-le necurmat la inimă, atîrnă-le de gît.
22 Ele te vor însoţi în mersul tău, te vor păzi în pat, şi îţi vor vorbi la deşteptare!
23 Căci sfatul este o candelă, învăţătura este o lumină, iar îndemnul şi mustrarea sînt calea vieţii.
24 Ele te vor feri de femeia stricată, de limba ademenitoare a celei străine.
25 N'o pofti în inima ta pentru frumuseţa ei, şi nu te lăsa ademenit de pleoapele ei.
26 Căci pentru o femeie curvă, omul ajunge de nu mai rămîne decît cu o bucată de pîne, şi femeia măritată întinde... o cursă unui suflet scump.
27 Poate cineva să ia foc în sîn, fără să i se aprindă hainele?
28 Sau poate merge cineva pe cărbuni aprinşi, fără să -i ardă picioarele?
29 Tot aşa este şi cu cel ce se duce la nevasta aproapelui său: ori cine se atinge de ea nu va rămînea nepedepsit.
30 Hoţul nu este urgisit cînd fură ca să-şi potolească foamea, căci îi este foame;
31 Şi dacă este prins, trebuie să dea înapoi înşeptit, să dea chiar tot ce are în casă.
32 Dar cel ce preacurveşte cu o femeie este un om fără minte, singur îşi pierde viaţa cine face aşa.
33 Nu va avea decît rană şi ruşine, şi ocara nu i se va şterge.
34 Căci gelozia înfurie pe un bărbat, şi n'are milă în ziua răzbunării;
35 nu se uită la niciun preţ de răscumpărare, şi nu se lasă înduplecat nici chiar de cel mai mare dar.
1 Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, [és] kezedet adván, kötelezted magadat másért:
2 Szádnak beszédei által estél tõrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.
3 Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.
4 Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,
5 Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a [vadász] kezébõl, és mint a madár a madarásznak kezébõl.
6 Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az õ útait, és légy bölcs!
7 A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
8 Nyárban szerzi meg az õ kenyerét, aratáskor gyûjti eledelét.
9 Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
10 Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
11 Így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szûkölködésed, mint a paizsos férfiú!
12 Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,
13 A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.
14 Álnokság van az õ szívében, gonoszt forral minden idõben, háborúságot indít.
15 Annakokáért hirtelen eljõ az õ nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.
16 E hat dolgot gyûlöli az Úr, és hét dolog útálat az õ lelkének:
17 A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,
18 Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,
19 A hazugságlehelõ hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!
20 Õrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.
21 Kösd azokat szívedre mindenkor, fûzd a nyakadba.
22 Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, õriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.
23 Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.
24 Hogy a gonosz asszonytól téged megõrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétõl.
25 Ne kivánd az õ szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;
26 Mert a parázna asszony miatt [jut az ember] egy darab kenyérre, és [más] férfi felesége drága életet vadász!
27 Vehet-é valaki tüzet az õ kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?
28 Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?
29 Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!
30 Nem útálják meg a lopót, ha lop az õ kivánságának betöltésére, mikor éhezik;
31 És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az õ házának minden marháját érette adhatja;
32 A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!
33 Vereséget és gyalázatot nyer, és az õ gyalázatja el nem töröltetik.
34 Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.
35 Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.