1 Nu pismui pe oamenii cei răi, şi nu dori să fii cu ei;
2 căci inima lor se gîndeşte la prăpăd, şi buzele lor vorbesc nelegiuiri. -
3 Prin înţelepciune se înalţă o casă, şi prin pricepere se întăreşte;
4 prin ştiinţă se umplu cămările ei de toate bunătăţile de preţ şi plăcute.
5 Un om înţelept este plin de putere, şi cel priceput îşi oţeleşte vlaga.
6 Căci prin măsuri chibzuite cîştigi bătălia, şi prin marele număr al sfetnicilor ai biruinţa. -
7 Înţelepciunea este prea înaltă pentru cel nebun: el nu va deschide gura la judecată. -
8 Cine se gîndeşte să facă rău, se cheamă un om plin de răutate. -
9 Gîndul celui nebun nu este decît păcat, şi batjocoritorul este o scîrbă pentru oameni. -
10 Dacă slăbeşti în ziua necazului, mică îţi este puterea. -
11 Izbăveşte pe cei tîrîţi la moarte, şi scapă pe ceice sînt aproape să fie junghiaţi. -
12 Dacă zici: ,,Ah! n'am ştiut!``... Crezi că nu vede Celce cîntăreşte inimile şi Celce veghează asupra sufletului tău? Şi nu va răsplăti El fiecăruia după faptele lui? -
13 Fiule, mănîncă miere, căci este bună, şi fagurul de miere este dulce pentru cerul gurii tale.
14 Tot aşa, şi înţelepciunea este bună pentru sufletul tău: dacă o vei găsi, ai un viitor, şi nu ţi se va tăia nădejdea. -
15 Nu întinde curse, nelegiuitule, la locuinţa celui neprihănit, şi nu -i turbura odihna.
16 Căci cel neprihănit de şapte ori cade, şi se ridică, dar cei răi se prăbuşesc în nenorocire.
17 Nu te bucura de căderea vrăjmaşului tău, şi să nu ţi se veselească inima cînd se poticneşte el,
18 ca nu cumva Domnul să vadă, să nu -I placă, şi să-Şi întoarcă mînia dela el. -
19 Nu te mînia din pricina celor ce fac rău, şi nu pizmui pe cei răi!
20 Căci cel ce face răul n'are niciun viitor, şi lumina celor răi se stinge. -
21 Fiule, teme-te de Domnul şi de împăratul; şi să nu te amesteci cu cei neastîmpăraţi!
22 Căci deodată le va veni pieirea, şi cine poate şti sfîrşitul amîndorora! -
23 Iată ce mai spun înţelepţii: ,,Nu este bine să ai în vedere faţa oamenilor în judecăţi.`` -
24 Pe cine zice celui rău: ,,Tu eşti bun!`` îl blastămă popoarele, şi -l urăsc neamurile.
25 Dar celor ce judecă drept le merge bine, şi o mare binecuvîntare vine peste ei. -
26 Un răspuns bun este ca un sărut pe buze.
27 Vezi-ţi întîi de treburi afară, îngrijeşte de lucrul cîmpului, şi apoi apucă-te să-ţi zideşti casa. -
28 Nu vorbi în chip uşuratic împotriva aproapelui tău; ori ai vrea să înşeli cu buzele tale? -
29 Nu zice: ,,Cum mi -a făcut el aşa am să -i fac şi eu, îi vor răsplăti după faptele lui!`` -
30 Am trecut pe lîngă ogorul unui leneş, şi pe lîngă via unui om fără minte.
31 Şi era numai spini, acoperit de mărăcini, şi zidul de piatră era prăbuşit.
32 M'am uitat bine şi cu luare aminte, şi am tras învăţătură din ce am văzut.
33 ,,Să mai dorm puţin, să mai aţipesc puţin, să mai încrucişez mînile puţin ca să mă odihnesc!``...
34 Şi sărăcia vine peste tine pe neaşteptate, ca un hoţ, şi lipsa, ca un om înarmat.
1 Ne irígykedjél a gonosztevõkre, se ne kivánj azokkal lenni.
2 Mert pusztítást gondol az õ szívök, és bajt szólnak az õ ajkaik.
3 Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erõsíttetik meg.
4 És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörûséges marhával.
5 A bölcs férfiú erõs, és a tudós ember nagy erejû.
6 Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.
7 Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az õ száját.
8 A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövõnek hívják.
9 A balgatag dolognak gondolása bûn; és a rágalmazó az ember elõtt útálatos.
10 Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szûk a te erõd.
11 Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!
12 Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, õ érti, és a ki õrzi a te lelkedet, õ tudja? és kinek-kinek az õ cselekedetei szerint fizet.
13 Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.
14 Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!
15 Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az õ ágyasházát!
16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig [csak egy] nyavalyával is elvesznek.
17 Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,
18 Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az õ haragját [te reád.]
19 Ne gerjedj haragra a gonosztevõk ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;
20 Mert a gonosznak nem lesz [jó] vége, az istentelenek szövétneke kialszik.
21 Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütõk közé ne elegyedjél.
22 Mert hirtelenséggel feltámad az õ nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?
23 Ezek is a bölcsek [szavai.] Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
24 A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.
25 A kik pedig megfeddik [a bûnöst,] azoknak gyönyörûségökre lesz, és jó áldás száll reájok!
26 Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.
27 Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elõ a te mezõdben; annakutána építsd a házadat.
28 Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é [valakit] a te ajkaiddal?
29 Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem õ vele; megfizetek az embernek az õ cselekedete szerint.
30 A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szõleje mellett.
31 És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kõgyepüje elromlott vala.
32 Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, [ezt] a tanulságot vevém abból:
33 Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,
34 És így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.