1 Cum nu se potrivesc zăpada vara, şi ploaia în timpul secerişului, aşa nu se potriveşte slava pentru un nebun.
2 Cum sare vrabia încoace şi încolo şi cum sboară rîndunica, aşa nu nimereşte blestemul neîntemeiat. -
3 Biciul este pentru cal, frîul pentru măgar, şi nuiaua pentru spinarea nebunilor. -
4 Nu răspunde nebunului după nebunia lui, ca să nu semeni şi tu cu el. -
5 Răspunde însă nebunului după nebunia lui, ca să nu se creadă înţelept. -
6 Celce trimete o solie printr'un nebun, îşi taie singur picioarele, şi bea nedreptatea. -
7 Cum sînt picioarele ologului, aşa este şi o vorbă înţeleaptă în gura unor nebuni. -
8 Cum ai pune o piatră în praştie, aşa este cînd dai mărire unui nebun. -
9 Ca un spin care vine în mîna unui om beat, aşa este o vorbă înţeleaptă în gura nebunilor. -
10 Ca un arcaş care răneşte pe toată lumea, aşa este celce tocmeşte pe nebuni şi pe întîii veniţi. -
11 Cum se întoarce cînele la ce a vărsat, aşa se întoarce nebunul la nebunia lui. -
12 Dacă vezi un om care se crede înţelept, poţi să ai mai multă nădejde pentru un nebun decît pentru el. -
13 Leneşul zice: ,,Afară este un leu, pe uliţe este un leu!
14 Cum se învîrteşte uşa pe ţîţînile ei, aşa se învîrteşte leneşul în patul lui.
15 Leneşul îşi vîră mîna în blid, şi -i vine greu s'o ducă iarăş la gură. -
16 Leneşul se crede mai înţelept decît şapte oameni cari răspund cu judecată.
17 Un trecător care se amestecă într'o ceartă care nu -l priveşte, este ca unul care apucă un cîne de urechi.
18 Ca nebunul care aruncă săgeţi aprise şi ucigătoare,
19 aşa este omul care înşală pe aproapele său, şi apoi zice: ,,Am vrut doar să glumesc!`` -
20 Cînd nu mai sînt lemne, focul se stinge; şi cînd nu mai este niciun clevetitor, cearta se potoleşte.
21 După cum cărbunele face jăratic, şi lemnul foc, tot aşa şi omul gîlcevitor aprinde cearta.
22 Cuvintele clevetitorului sînt ca nişte prăjituri, alunecă pînă în fundul măruntaielor. -
23 Ca zgura de argint pusă pe un ciob de pămînt, aşa sînt buzele aprinse şi o inimă rea.
24 Celce urăşte se preface cu buzele lui, şi înlăuntrul lui pregăteşte înşelăciunea.
25 Cînd îţi vorbeşte cu glas dulce, nu -l crede, căci şapte urîciuni sînt în inima lui.
26 Chiar dacă-şi ascunde ura în prefăcătorie, totuş răutatea lui se va descoperi în adunare. -
27 Cine sapă groapa altuia cade el în ea, şi piatra se întoarce peste cel ce o prăvăleşte.
28 Limba mincinoasă urăşte pe cei pe cari -i doboară ea, şi gura linguşitoare pregăteşte pieirea. -
1 Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.
4 Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;
5 Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.
6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
7 [Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz.
9 [Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.
10 Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.
12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl!
13 Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon!
14 [Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.
15 Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
16 Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.
18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
19 Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.
21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.
22 A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.
23 [Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
24 Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.
25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
26 Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.
27 A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
28 A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.