Jó 4

Elifáz első beszéde: Isten nem büntet ártatlant

1 És felele a témáni Elifáz, és monda: 2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben? 3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted; 4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted; 5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz! 6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége? 7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak? 8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak. 9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak. 10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek. 11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek. 12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet. 13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket. 14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat. 15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék. 16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék: 17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember? 18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát: 19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?! 20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre. 21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?

Elifaz repreende a Jó

1 Então, respondeu Elifaz, temanita:

2 Se alguém intentar falar-te, enfadar-te-ás?

Mas *Jó 32.18-20quem poderá conter as palavras?

3 Eis *Jó 4.3-4;29.15-16,21,25que tens ensinado a muitos

e tens fortalecido as mãos fracas.

4 As tuas palavras têm sustentado aos que estavam caindo,

e tens fortalecido os joelhos trêmulos.

5 Porém, agora, que se trata de ti, te *Jó 6.14enfadas;

agora, *Jó 19.21que és atingido, te perturbas.

6 *Jó 1.1O teu temor de Deus não é a tua confiança,

e a tua esperança, a integridade dos teus caminhos?

7 Lembra-te, pois, *Jó 8.20;36.6-7;Sl 37.25quem, sendo inocente, jamais pereceu?

E onde foram os retos exterminados?

8 Conforme tenho visto, *Jó 15.31,35;Pv 22.8;Os 10.13;Gl 6.7os que cultivam iniquidade

e semeiam aflição as segam.

9 Pelo *Jó 15.30;Is 11.4;30.33;2Ts 2.8assopro de Deus, perecem

e, *Jó 40.11-13pela rajada da sua ira, são consumidos.

10 *Jó 5.15;Sl 58.6O rugido do leão, e a voz do leão feroz,

e os dentes dos leões novos são quebrados.

11 *Jó 29.17O leão velho perece por falta de presa,

e os *Jó 5.4;20.10;27.14cachorros da leoa são espalhados.

A insignificância do homem na presença de Deus

12 Mas a mim se me disse uma palavra *Jó 4.12-17;33.15-18em segredo,

e os meus ouvidos perceberam *Jó 26.14um sussurro dela.

13 No meio dos pensamentos que nascem das visões noturnas,

quando profundo sono cai sobre os homens,

14 sobrevieram-me medo e tremor,

que fizeram estremecer todos os meus ossos.

15 Então, passou um sopro sobre o meu rosto;

arrepiaram-se os cabelos da minha carne.

16 Alguém, cuja aparência eu não podia discernir, parou;

um vulto estava diante dos meus olhos.

Houve silêncio, e ouvi uma voz:

17 Pode o *Jó 9.2;25.4mortal ser justo diante de Deus?

Pode o varão ser puro diante do seu *Jó 31.15;32.22;35.10;36.3Criador?

18 Eis que *Jó 15.15Deus não confia nos seus servos

e aos seus anjos atribui loucura.

19 Quanto mais aos que moram *Jó 10.9;33.6em casas de lodo,

que têm *Jó 22.16;Gn 2.7;3.19o seu fundamento no pó,

e que são machucados como a traça!

20 *Jó 14.2Nascem de manhã e, à tarde, são destruídos.

*Jó 14.20;20.7Perecem para sempre, sem que disso se faça caso.

21 Se dentro deles é arrancada *Jó 8.22a corda da tenda,

morrem e *Jó 18.21;36.12não atingem a sabedoria.