Jó 6

Jób menti magát és panaszkodik barátainak keménysége miatt

1 Jób pedig felele, és monda: 2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba! 3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim. 4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem. 5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett? 6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek? 7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér! 8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek; 9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem! 10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét. 11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?! 12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é? 13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?! 14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét. 15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok. 16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög; 17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak. 18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek. 19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek. 20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak. 21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek. 22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem? 23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem? 24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem. 25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok? 26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai! 27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?! 28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom? 29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll. 30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?

Jó descreve a sua miséria

1 Então, Jó respondeu:

2 *Jó 31.6Oxalá que, de fato, se pesasse a minha insubmissão,

e juntamente, na balança, se pusesse a minha calamidade!

3 Pois, agora, seria esta *Jó 23.2mais pesada do que a areia dos mares.

Portanto, as minhas palavras foram temerárias.

4 Porque *Jó 16.13;Sl 38.2as setas do Todo-Poderoso estão em mim cravadas,

e o meu espírito suga *Jó 20.16;21.20o veneno delas.

*Jó 30.15Os terrores de Deus se arregimentam contra mim.

5 Zurrará *Jó 39.5-8o asno montês quando tiver erva?

Ou mugirá o boi junto ao seu pasto?

6 Pode comer-se sem sal o que é insípido?

Ou há gosto na clara do ovo?

7 Isto! … A minha alma *Jó 3.24;33.20recusa tocá-lo,

é para mim como comida repugnante.

8 Quem dera que se cumprisse o meu rogo,

e que Deus me concedesse o que anelo!

9 Que fosse *Jó 7.16;9.21;10.1;Nm 11.15;1Rs 19.4do agrado de Deus esmagar-me,

que estendesse a sua mão, e me exterminasse!

10 Então, eu acharia ainda conforto

e exultaria na dor que não poupa;

porque *Jó 22.22;23.11-12não tenho negado as palavras do Santo.

11 Pois que força é a minha, para que eu espere?

Ou qual é o meu fim, para me *Jó 21.4portar com paciência?

12 É a minha força a força de pedras?

Ou é de cobre a minha carne?

13 Não é verdade que *Jó 26.2não há socorro em mim,

e que o ser bem sucedido me é vedado?

14 Ao que está prestes *Jó 4.5a sucumbir deve o amigo mostrar compaixão,

mesmo ao que *Jó 1.5;15.4abandona o temor do Todo-Poderoso.

15 Meus irmãos houveram-se *Jr 15.18aleivosamente como uma torrente,

como o canal de torrentes que desaparecem;

16 as quais se turvam com o gelo,

e nelas se esconde a neve.

17 No tempo em *Jó 24.19que ficam quentes, desvanecem;

quando vem o calor, se fazem secas.

18 As caravanas que acompanham o seu curso se desviam;

sobem ao deserto e perecem.

19 As caravanas de *Gn 25.15;Is 21.14;Jr 25.23Tema viram,

e os viandantes de *Jó 1.15Sabá por elas esperaram.

20 *Jr 14.3Ficaram desapontados por terem esperado,

chegaram ali e ficaram confundidos.

21 Assim, pois, vos assemelhais à torrente;

vedes em mim um terror e tendes medo.

22 Acaso, disse eu: Dai-me um presente?

Ou: Fazei-me uma oferta da vossa fazenda?

23 Ou: Livrai-me da mão do adversário?

Ou: Redimi-me do poder dos opressores?

24 Ensinai-me, e eu me calarei;

e fazei-me entender em que tenho errado.

25 Quão persuasivas são palavras de justiça!

Mas que é o que a vossa arguição reprova?

26 Acaso, pensais em reprovardes palavras,

sendo que *Jó 8.2;15.2;16.3os ditos do homem desesperado são proferidos ao vento?

27 Até quereis *Jl 3.3;Na 3.10deitar sorte sobre *Jó 22.9;24.3,9o órfão

*2Pe 2.3e fazer mercadoria do vosso amigo.

28 Agora, pois, tende a bondade de olhar para mim,

porque, certamente, à vossa face, *Jó 27.4;33.3;36.4não mentirei.

29 Mudai de parecer, vos peço, não haja injustiça;

Sim, mudai de parecer; *Jó 13.18;19.6;23.10;27.5-6;34.5;42.1-6a minha causa é justa.

30 Há injustiça na minha língua?

Não pode *Jó 12.11o meu paladar discernir coisas perniciosas?