1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.

2 Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet!

3 A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.

4 Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.

5 Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.

6 Tõrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.

7 Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!

8 Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!

9 Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elõ, mert felfuvalkodik! Szela.

10 A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.

11 Eleven szenek hulljanak reájok; tûzbe vesse õket, örvényekbe, fel ne keljenek!

12 A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert ûzze a veszedelem, míg nyaka szakad.

13 Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. [ (Psalms 140:14) Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád elõtt lakoznak az igazságosak. ]

1 Al la ĥorestro. Psalmo de David. Liberigu min, ho Eternulo, de malbona homo, Gardu min kontraŭ perfortulo;

2 Kontraŭ tiuj, kiuj elpensas malbonon en la koro, Ĉiutage kaŭzas militojn;

3 Kiuj akrigas sian langon, kiel serpento; Veneno de vipuro estas sub iliaj lipoj. Sela.

4 Gardu min, ho Eternulo, kontraŭ la manoj de malvirtuloj, Gardu min kontraŭ perfortuloj, Kiuj intencas renversi miajn paŝojn.

5 Fieruloj kaŝis kaptilon por mi kaj ŝnurojn, Ili etendis reton ĉe la vojo, implikilon ili metis por mi. Sela.

6 Mi diris al la Eternulo:Vi estas mia Dio; Atentu, ho Eternulo, la voĉon de mia petego.

7 Ho Eternulo, mia Sinjoro, forto de mia savo, Vi ŝirmas mian kapon en la tago de batalo.

8 Ne donu, ho Eternulo, al malvirtulo lian dezirataĵon, Lian intencon ne efektivigu, ke ili ne fieriĝu. Sela.

9 La veneno de miaj ĉirkaŭantoj, La malicaĵo de iliaj lipoj kovru ilin.

10 Falu sur ilin brulantaj karboj; Ili ĵetiĝu en fajron, En abismojn, ke ili ne leviĝu.

11 Kalumnianto ne staros forte sur la tero; Perfortulon la malbono entiros en pereon.

12 Mi scias, ke la Eternulo defendos la aferon de mizerulo, La rajton de malriĉuloj.

13 Kaj virtuloj ja gloros Vian nomon; Piuloj restos antaŭ Via vizaĝo.