1 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
2 Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.
3 Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.
4 Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.
5 Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsõségét, a kit szeret. Szela.
6 Felvonul Isten harsona- szónál, kürtzengés közt az Úr.
7 Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!
8 Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.
9 Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az õ szentségének trónján. [ (Psalms 47:10) Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos õ igen! ]
1 Al la ĥorestro. De la Koraĥidoj. Psalmo. Ĉiuj popoloj, plaŭdu per la manoj, Kriu al Dio per voĉo de kanto.
2 Ĉar la Eternulo Plejalta estas timinda; Li estas granda Reĝo super la tuta tero.
3 Li subigas al ni popolojn Kaj metas gentojn sub niajn piedojn.
4 Li elektas por ni nian heredon, La majeston de Jakob, kiun Li amas. Sela.
5 Dio supreniras ĉe sonoj de ĝojo, La Eternulo ĉe trumpetado.
6 Kantu al Dio, kantu! Kantu al nia Reĝo, kantu!
7 Ĉar Dio estas la Reĝo de la tuta tero: Kantu edifan kanton!
8 Dio reĝas super la popoloj; Dio sidas sur Sia sankta trono.
9 La princoj de la popoloj kolektiĝis, La popolo de la Dio de Abraham; Ĉar al Dio apartenas la ŝildoj de la tero; Li estas tre alta.