1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.

2 Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

3 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet.

4 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

5 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

6 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

7 Ha reád gondolok ágyamban: õrváltásról õrváltásra rólad elmélkedem;

8 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

9 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

10 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

11 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. [ (Psalms 63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri õt mindaz, a ki õ reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. ]

1 Psalmo de David, kiam li estis en la dezerto de Judujo. Ho Dio, mia Dio, Vin mi fervore serĉas; Soifas pri Vi mia animo, sopiras pri Vi mia karno, En lando seka, sensuka, kaj senakva.

2 Mi volus vidi Vin en Via sanktejo, Vidi Vian forton kaj gloron.

3 Ĉar Via favoro estas pli bona ol vivo; Miaj lipoj Vin gloras.

4 Tiel mi Vin gloradus en la daŭro de mia vivo, Levadus miajn manojn pro Via nomo.

5 Kvazaŭ de graso kaj oleo satiĝus mia animo, Kaj per vortoj de kanto Vin gloradus mia buŝo.

6 Kiam mi rememoras Vin sur mia lito, En ĉiuj partoj de la nokto mi meditas pri Vi.

7 Ĉar Vi estis por mi helpo, Kaj en la ombro de Viaj flugiloj mi ĝojas.

8 Mia animo algluiĝis al Vi; Min subtenas Via dekstra mano.

9 Kaj tiuj, kiuj penas pereigi mian animon, Iros en la profundon subteran.

10 Ili estos mortigitaj per glavo, Fariĝos akiro de vulpoj.

11 Kaj la reĝo ĝojos per Dio; Triumfos ĉiu, kiu ĵuras al Li; Ĉar ŝtopiĝos la buŝo de tiuj, kiuj parolas malveron.