1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elõl való futásakor.

2 Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!

3 Sokan mondják az én lelkem felõl: Nincs számára segítség Istennél, Szela.

4 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsõségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.

5 Felszóval kiálték az Úrhoz, és õ meghallgata engemet, az õ szentsége hegyérõl. Szela.

6 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.

7 Nem félek sok ezernyi néptõl sem, a mely köröskörül felállott ellenem.

8 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted. [ (Psalms 3:9) Az Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela. ]

1 Psalmo de David, kiam li forkuris de sia filo Abŝalom. Ho Eternulo, kiel multaj estas miaj premantoj, Multaj leviĝis kontraŭ mi!

2 Multaj diradas pri mia animo: Ne ekzistas por li savo de Dio. Sela.

3 Sed Vi, ho Eternulo, estas ŝildo por mi, Mia honoro kaj levanto de mia kapo.

4 Per mia voĉo mi vokas al la Eternulo, Kaj Li respondas al mi de Sia sankta monto. Sela.

5 Mi kuŝiĝas kaj endormiĝas, Kaj mi vekiĝas, ĉar la Eternulo min subtenas.

6 Mi ne timas miriadojn da kontraŭuloj, Kiuj estas ĉirkaŭ mi.

7 Leviĝu, ho Eternulo, savu min, mia Dio; Ĉar Vi frapis al ĉiuj miaj malamikoj la vangojn, La dentojn de la malpiuloj Vi frakasis.

8 Ĉe la Eternulo estas la savo; Super Via popolo estu Via beno. Sela.