1 Zsoltár, ének szombat napra.

2 Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!

3 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hûséges voltodat.

4 Tíz húrú hegedûvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.

5 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek mûveiben örvendezem.

6 Mely nagyok Uram a te mûveid, igen mélységesek a te gondolataid!

7 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:

8 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fû, és virágoznak mind a hamisság cselekedõk, mindörökké elveszszenek õk;

9 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!

10 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, [és ]elszélednek mind a hamisság cselekedõk!

11 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.

12 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevõkön mulat majd a fülem.

13 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.

14 Plánták [õk] az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

15 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellõk lesznek; [ (Psalms 92:16) Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kõsziklám, és hogy nincsen hamisság benne! ]

1 Psalmo-kanto por la tago sabata. Bone estas glori la Eternulon Kaj prikanti Vian nomon, ho Plejaltulo;

2 Rakonti matene pri Via boneco Kaj nokte pri Via fideleco,

3 Sur dekkorda instrumento kaj sur psaltero, Per solenaj sonoj de harpo.

4 Ĉar Vi ĝojigis min, ho Eternulo, per Viaj agoj; La farojn de Viaj manoj mi prikantos.

5 Kiel grandaj estas Viaj faroj, ho Eternulo! Tre profundaj estas Viaj pensoj.

6 Malklerulo ne scias, Kaj malsaĝulo tion ne komprenas.

7 Kiam malvirtuloj verdestas kiel herbo Kaj ĉiuj malbonaguloj floras, Tio kondukas al ilia ekstermiĝo por eterne.

8 Kaj Vi estas alta eterne, ho Eternulo.

9 Ĉar jen Viaj malamikoj, ho Eternulo, Jen Viaj malamikoj pereas, Diskuras ĉiuj malbonaguloj.

10 Sed mian kornon Vi altigas kiel la kornon de bubalo; Mi estas oleita per freŝa oleo.

11 Kaj mia okulo rigardas miajn malamikojn; Pri la malbonaguloj, miaj kontraŭuloj, aŭdas miaj oreloj.

12 Virtulo verdestas, kiel palmo, Staras alte, kiel cedro sur Lebanon.

13 Plantitaj en la domo de la Eternulo, Ili verdestas en la kortoj de nia Dio.

14 Ili floras ankoraŭ en la maljuneco, Estas sukplenaj kaj freŝaj,

15 Por sciigi, ke la Eternulo estas justa, Mia fortikaĵo, kaj ne ekzistas en Li maljusteco.